Az 570.000 édes illata
Nem győztek meg az RMDSZ kampányüzenetei. Akkor mégis miért szavaztam?
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 június 12, 08:45 / actualizat: 2024 június 13, 12:35
Lejártak a választások, az RMDSZ óriásit nyert. Nem tudom, hogy a titkos szavazás után illik-e bevallani, de én rájuk szavaztam. Na, de ne szaladjunk annyira előre.
Nagyon pontosan emlékszem, hogy 1992-ben melyik napra estek a parlamenti választások: május 24. Azért tudom kapásból, mert két nappal azelőtt töltöttem be a 18. életévemet, és számomra már akkor teljesen természetes volt, hogy elmegyek szavazni. Nem hoztam magammal a kötelező szavazás negatív élményét az átkosból, nem igazán láttam át a politikai világát, talán még azzal sem voltam teljesen tisztában, hogy a parlamentnek egészen pontosan milyen hatásköre van, de már akkor kötelességemnek éreztem, hogy szavazzak. Azóta sem hagytam ki egyetlen egy voksolást sem.
Élvezem követni a választási kampányokat. Kíváncsi vagyok az újdonságokra, az frappáns ötletekre, a vagány, szexi kivitelezésekre, a jelöltek szereplésére, üzenetekre, mindenre. Gondolom szakmai átok, amiből nem lehet kigyógyulni, mert egykor, hosszú éveken keresztül ezzel foglalkoztam. Most például csuklóból el tudnám mondani az RMDSZ által hetekig, hónapokig sulykolt választási üzeneteket, nem lenne gond ugyanazokat a szófordulatokat, érveket puffogtatni, mint a Szövetség jelöltjei.
Pedig ezek engem nem győztek meg.
Nem ijedtem meg az AUR-tól. „Ők ott lesznek, legyünk ott mi is, hogy hallassuk az erdélyi magyarok hangját”, számomra nem volt meggyőző. És akkor mi van, ha ők ott vannak? Egy bő 700 fős testületben 5-6 nagyszájú pofázik az üres terem előtt, a szabályzat által előírt 1 perc terjedelmű felszólalásokban. Amíg az európaiak többsége nem a szélsőségeket támogatja, addig eresszétek fiúk, lehet nagyokat mondani, a döntésekbe úgysem tudtok érdemben beleszólni.
Nem hiszem, hogy „Brüsszelt” alapjaiban meg lehet változtatni. Ez sokkal inkább egy kényszerű üzenet volt, hiszen egyértelmű: a magyarországi közmédián nevelkedett erdélyi magyar szavazóknak nem illik jót mondani Európáról, mert nagyrészük be van oltva. Az RMDSZ, jogosan, rosszat sem akart mondani, ezért belekényszerült a „vissza kell térítsük Európát az alapítók által megszabott útra” üzenet használatába. Az sem győzött meg, hogy le kell bontani a bürokráciát, mert ennek nagy részét Bukarest szabja meg, Brüsszel a mieink által előírt szabályok betartását kéri számon.
És végezetül, az sem győzött meg, hogy ott kell lenni az Európai Parlamentben, hogy hozzunk sok-sok eurót magyar ügyekre. Ezt egy jó pályázatíró cég talán még jobban is meg tudja csinálni.
Mégis elmentem szavazni, mert hiszek abban, hogy mindenhol meg kell tartani az etnikai képviseletet, hiszek abban, hogy Romániában az etnikai politikának (még sokáig) nincs alternatívája. Elmentem szavazni, mert meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok kollektív önbecsülése (vajon van ilyen?) padlóra került volna egy 4.99 százalékos eredménnyel. Most pedig elégedett vagyok a 6.5 százalékkal, a szórvány újjáéledésével, a szimbolikus csataterek megnyerésével, és az évtizedek óta nem látott 570.000-es szavazatszámmal.
