Élő Kolozsvári Rádió

Arról, hogy már sehova sem megyünk bejelentkezés nélkül

A '90-es évek végén, 2000-es évek elején rendszerint szombat délután, néha vasárnap egyszerűen csak felöltöztünk és elmentünk valakihez látogatóba.

Arról, hogy már sehova sem megyünk bejelentkezés nélkül
2024 május 17, 11:32 / actualizat: 2024 június 5, 11:38

A minap szóba került itt a szerkesztőségben, hogy manapság elképzelhetetlen valakihez bejelentés nélkül beállítani. Erre tromfolva meséltem el, hogy kisvárosomban a 90-es évek végén, 2000-es évek elején időpontot se kellett igazán kérni olyan helyekre, mint fodrászat, vagy akár a fogászat. Mondom: a, mivel egy volt, több rendelővel, de egyetlen épületben. Visszagondolva valószínűleg nem a komolyabb beavatkozásokról volt szó, de ha az embernek fájt a foga, akkor ügyesen beült a váróterembe, és jó eséllyel egy órán belül sorra került valakinél. Ugyanez a szalonokban – ilyenekből már több volt -: benéztem, megkérdeztem, hogy nagyjából mikor kerülhetek sorra, és volt olyan, hogy azonnal fogadtak, máskor azt mondták, jöjjek vissza fél óra múlva. Ez persze már egyfajta programálás, de ha nem voltam ott fél óra múlva, és közben megérkezett másvalaki, akkor bizony elveszítettem az elsőbbségemet.

Ezeknél persze rendszeresebb volt az, hogy rendszerint szombat délután, néha vasárnap egyszerűen csak felöltöztünk és elmentünk valakihez látogatóba. Vagy otthon készülődtünk arra, hogy valaki be fog állítani hozzánk. Persze, itt nem biztos, hogy tudtam arról, hogy a szüleim esetleg egy hete megbeszélték az illetőkkel, hogy megyünk hozzájuk vagy ők jönnek, de arra elég határozottan emlékszem, hogy megtörtént párszor, hogy összefutottunk azokkal, akikhez indultunk, mert ők meg hozzánk tartottak. Vagy hiába csengettünk, mert ők közben elmentek látogatóba valaki máshoz.

Kolléganő, aki falun nőtt fel, és ezeknek az átjárásoknak a sokkal gyakoribb elfordulását élte meg, mesélte, hogy még a 90-es években találkozott azzal, hogy ez nem mindenhol van így: ismerőse Amerikában járt, elmentek egy házibuliba, ahol ottfelejtettek egy kabátot. Másnap becsöngettek érte, a házigazdák arcára meg kiült a teljes döbbenet: ezt így hogy? Mi az, hogy nem szóltak előre, hogy jönnek?

Harminc évvel később mi is nem hogy itt tartunk, de fel is zárkóztunk ügyesen a világ nagy részéhez. Biztosan vannak olyan csoportok vagy nálunk is olyan falvak, ahol még mindig működik az átjárkálás, de az úgynevezett nyugaton, ahogy ezt mondani szoktuk, manapság telefonon sem hívunk fel senkit anélkül, hogy előtte chatüzenetben vagy smsben meg nem kérdeztük volna, hogy felhívhatlak? Ismeretlen számoknak alig-alig vesszük fel a telefont, sokszor még biztatnak is erre, akár a rendőrség is, az egyre elszaporodó és egyre körmönfontabb átverések miatt. A bejelentetlen látogatásról pedig szó sem lehet.

Úgy tűnhet, hogy visszasírom ezeket a tervezetlen beugrásokat, hajvágásokat és foghúzásokat, pedig nem igazán. Azt hiszem, a gyerekek a meglepetés varázsa miatt szeretik ezt, és én is azért emlékszem vissza egyfajta nosztalgiával ezekre az időszakokra, mert akkor voltam gyerek. Na és persze semmiképp nem nekem kellett (volna) időpontfoglalással foglalkozni, vagy megbeszélni Kukuska néniékkel, hogy két hét múlva szombaton öt fele jövünk. És bár akkoriban szimpatikusnak tűnt, hogy egy ismerősünknél a szomszéd bármikor bekopoghatott húsz deka cukorért, mert nekifogott karácsonyi süteményt sütni, és éppen elfogyott, nem biztos, hogy most magamnak szeretnék ilyen szomszédot. Bár, ki tudja.

Ismeretlen ismerősök a könyvesboltban
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 június 202024 június 20, 13:19

Ismeretlen ismerősök a könyvesboltban

Könyvesboltban még nem keresett ismeretlen ismerősöket Ferencz Zsolt kollégánk, de most ezt is sikerült kipipálni. Hallgassák...

Ismeretlen ismerősök a könyvesboltban
Futball és kisebbségi jogok, „cu de toate”
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 június 202024 június 20, 10:45

Futball és kisebbségi jogok, „cu de toate”

Az volt a tervem, hogy írok egy bejegyzést arról az elképesztő gyűlölködésről, ami a Kolozsvári Rádió Facebook-oldalán indult be....

Futball és kisebbségi jogok, „cu de toate”
A Babasha feat. Coldplay össznemzeti füttykoncertről
Kanapéfilozófia péntek, 2024 június 142024 június 14, 12:35

A Babasha feat. Coldplay össznemzeti füttykoncertről

Mostanra gondolom, majdnem mindenki hallott a Coldplay-cirkuszról, azaz arról, hogy a brit banda szerdai bukaresti koncertjén fellépett velük...

A Babasha feat. Coldplay össznemzeti füttykoncertről
Box
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 június 132024 június 13, 12:34

Box

Világéletemben irtóztam az erőszak bármilyen formájától: legyen az verbális vagy fizikai, spontán vagy szabályokhoz kötött. Így...

Box
Kanapéfilozófia szerda, 2024 június 122024 június 12, 08:45

Az 570.000 édes illata

Lejártak a választások, az RMDSZ óriásit nyert. Nem tudom, hogy a titkos szavazás után illik-e bevallani, de én rájuk szavaztam. Na, de ne...

Az 570.000 édes illata
Kanapéfilozófia hétfő, 2024 június 102024 június 10, 13:28

Hősies dolog-e elmenni szavazni?

„Én esőben, szélben, külföldről hazautazva, kórházba mozgóurnát kérve, a kilencvenéves nagytatámat magammal vive mentem el...

Hősies dolog-e elmenni szavazni?
Kanapéfilozófia szerda, 2024 június 52024 június 5, 05:40

Ismeretlen ismerősök a mikrofon előtt – avagy álljunk meg egy jó szóra!

Az ember jön-megy a városban, s időnként úgy érzi, olyanokat is lát, akiket ismer valahonnan. De vajon közelebb merészkedünk hozzájuk?...

Ismeretlen ismerősök a mikrofon előtt – avagy álljunk meg egy jó szóra!
Kanapéfilozófia szerda, 2024 május 82024 május 8, 05:34

Mi a közös a hóemberben, a nutellában és Európában?

Január 18-án van a hóemberek világnapja. Február 5-én a nutella, október 24-én az origami világnapját ünnepeljük. A sort folytathatnám a...

Mi a közös a hóemberben, a nutellában és Európában?