Sajtóklubban Orbán Katalin és Csatári Melinda

70 éves a Kolozsvári Rádió! Kiknek a hangját nem hallották már nagyon rég műsorainkban? Nyugdíjas szerkesztő kollégáink közül Orbán Katalin egykori osztályvezetővel és Csatári Melinda rovatvezetővel beszélgettem. Melinda idestova négy éve, Kati pedig tíz éve vonult nyugdíjba.

Sok mindenről beszélgettünk. Megidéztük az 1990-es éveket, cigarettafüstös gyűlések hangulatát, régi arcokat és hangokat, azt az időszakot, amikor állandó kihívásokkal, folyamatos változásokkal szembesültünk – nem csak szűkebb szakmai értelemben, hanem a technika is nagyon gyorsan változott, szédületes ütemben fejlődött. Igazi paradigmaváltásnak voltunk a részesei, amikor áttértünk az analóg, magnószalagos (vinillemezes, kazettás) korszakból a digitális korszakba. A 1990-es években a szerkesztőség átlagéletkora alacsony volt; fiatal csapat készítette a műsorokat, tele lelkesedéssel és illúziókkal, Harmincas éveik elején járó rádiósokból és néhány nyugdíj előtt álló veterán szerkesztőből állt a magyar osztály.

Szóba került az is, milyen a nyugdíjas élet, abba lehet-e hagyni a rádiós munkát, s kiderült, mindketten még mindig álmodnak rádiós éveikről. Melinda kéresemre azon is „eltűnődött” az élő műsorban, amin időnként mindannyian szoktunk: ment-e a világ a műsoraink által elébb, megoldódott-e valami abból a rengeteg problémából, amit szóvá tettünk, esetenként feltártunk, megbeszéltünk, megvitattunk?

A lejátszóra kattintva a hétfő délutáni 55 perces műsor kissé rövidített változatát hallgathatják meg.

Articol editat de kristalybea, 12 március 2024, 16:53

70 éves a Kolozsvári Rádió! Kiknek a hangját nem hallották már nagyon rég műsorainkban? Nyugdíjas szerkesztő kollégáink közül Orbán Katalin egykori osztályvezetővel és Csatári Melinda rovatvezetővel beszélgettem. Melinda idestova négy éve, Kati pedig tíz éve vonult nyugdíjba.

Sok mindenről beszélgettünk. Megidéztük az 1990-es éveket, cigarettafüstös gyűlések hangulatát, régi arcokat és hangokat, azt az időszakot, amikor állandó kihívásokkal, folyamatos változásokkal szembesültünk – nem csak szűkebb szakmai értelemben, hanem a technika is nagyon gyorsan változott, szédületes ütemben fejlődött. Igazi paradigmaváltásnak voltunk a részesei, amikor áttértünk az analóg, magnószalagos (vinillemezes, kazettás) korszakból a digitális korszakba. A 1990-es években a szerkesztőség átlagéletkora alacsony volt; fiatal csapat készítette a műsorokat, tele lelkesedéssel és illúziókkal, Harmincas éveik elején járó rádiósokból és néhány nyugdíj előtt álló veterán szerkesztőből állt a magyar osztály.

Szóba került az is, milyen a nyugdíjas élet, abba lehet-e hagyni a rádiós munkát, s kiderült, mindketten még mindig álmodnak rádiós éveikről. Melinda kéresemre azon is „eltűnődött” az élő műsorban, amin időnként mindannyian szoktunk: ment-e a világ a műsoraink által elébb, megoldódott-e valami abból a rengeteg problémából, amit szóvá tettünk, esetenként feltártunk, megbeszéltünk, megvitattunk?

A lejátszóra kattintva a hétfő délutáni 55 perces műsor kissé rövidített változatát hallgathatják meg.