Fényt vinni, érezni, tapasztalni mentünk Kárpátaljára – történeteket hoztunk
Articol editat de kristalybea, 1 február 2023, 16:38
Kárpátalján jártunk, mert Balázs Attila tordaszentlászlói lelkipásztor úgy érezte: fontos lenne elindulni, segítő jobbot kérni, aztán nyújtani is, de tapasztalni, érezni, s hazatérve másoknak is megmutatni. Négy generátort vittünk magunkkal – a nagyobbik Dercenben maradt, ahol szociális konyha, óvoda és iskola működik –, a kisebbek mostantól Munkácson, Tiszakeresztúron és Mezőváriban teljesítenek szolgálatot, megkönnyítve némiképp az ott élő közösségek mindennapjait.
A 2022. február 24. óta tartó ukrajnai háború teljesen felforgatta a kárpátaljai magyarság életét, s bár többen hálatelt szívvel nyugtázzák, hogy mindeddig sikerült távolmaradniuk a tűzharcoktól, ez a bizonytalansággal, félelemmel teli helyzet lelkileg, szellemileg és fizikailag is megviseli őket.
Összeállításunkban Zsukovszky Miklós esperes, derceni lelkipásztor és Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke mellett olyan emberek szólalnak meg, akik maguk is aktívan kiveszik a részüket a rászorulók segítéséből. Egyikük Szabó Gyula diakónus, aki a mindennapi meleg ebéd kiszállításakor találkozik a kedvezményezettekkel.
Ő mondta, hogy az ebéd is nagy segítség az egyedül élő, idős embereknek, és persze nagyon tudnak örülni annak is, hogy van valaki, aki rájuk nyitja az ajtót, aki törődik velük. S hogy neki például mi ad erőt neki? „Néhány hónappal ezelőtt volt, hogy én is padlón voltam testileg-lelkileg, de van, kibez kapaszkodnunk, van kiben bíznunk” – jegyezte meg a diakónus, akivel rászoruló időseket, családokat is meglátogattunk.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
