„Nem az a fontos, hogy ki tyúkja tojta” – Baby szinte százéves szakácskönyvét lapozgatjuk

Articol editat de kristalybea, 2 január 2023, 11:55 / actualizat: 2 január 2023, 13:33

A baróti Tortoma Kiadó és a szerkesztő, Jancsó Katalin jóvoltából ismét a figyelem középpontjába került Baby szakácskönyve, amely nyomtatásban először 1931-ben Sepsiszentgyörgyön jelent meg. Mostanra már az ötödik, lényegesen bővített kiadását is megérte, s rendeltetése szerint – ahogyan a szerkesztő is megjegyzi a bevezetőben – „nemcsak szembeszegül az elmúlt század okozta feledékenységgel, hanem az erdélyi konyha kultúrtörténetének egyik jelentős mérföldkövét juttatná vissza jogos tulajdonosához, a konyhai hagyomány iránt érdeklődő közösség számára ismét közkinccsé téve konyhai önismeretünk e méltatlanul elfeledett kútfőjét”.

Miközben a székely–örmény konyhán megalapozott erdélyi szakácskönyvet forgatjuk, egy olyan világnak is a részeseivé válunk, amelyben még szokás volt, hogy esküvőre szakácskönyvet adjanak ajándékba. Megismerjük a szerzőt, Novák Máriát, aki szülővárosában, Kézdivásárhelyen sajátította el a konyhaművészetet, majd rokonának, a gyergyóiak nagyra becsült orvosának, dr. Fejér Dávidnak a házvezetőnőjeként fejlesztette tudását. Unokahúgával, Balogh Rozáliával, Babyval is találkozunk, aki szintén Kézdivásárhelyen született, és a négy polgári befejezése után érkezett meg Kolozsvárra – itt előbb varrni tanult, majd a legjobb szalonba került Kun Jenő és Rózsi keze alá. Az élet úgy hozta, hogy brassói évei után Kolozsváron kezdte újra az életét; saját szalont nyitott, és ekkor már Pestre is dolgozott: Bajor Gizinek és néhány színészfeleségnek is varrt, ez már az egyik rokon, Bakk-Dávid Tímea írásából derül ki.

Jancsó Katalinnal „ízlelgetjük” a közel száz évvel ezelőtti szakácskönyvet és történetét, ő mondta: sokszor tapasztaljuk, hogy bizonyos dolgok idővel kimennek divatból. Egy ilyen szakácskönyv viszont nem igazán megy ki, remek ajándéknak bizonyulhat idősebbeknek, fiatalabbaknak egyaránt.

„Nagyon helyesnek tartom a mai gasztrotörténetnek azt a felfogását, hogy nem az a fontos, ki tyúkja tojta, hanem hogy mennyire vettük át, és mennyire használjuk ezeket a recepteket a hétköznapjainkban. Ugyanakkor az is fontos, hogy milyen történeteket kötünk hozzájuk, és ez engem nagyon is foglalkoztat”

– fűzte hozzá Jancsó Katalin.

Összeállításunkban, kollégáink tolmácsolásában különböző receptek is elhangzanak a könyvből, például a káposztalevesé, a miccsé, a narancslikőré és a jogásztortáé.

Szerkesztő: Ferencz Zsolt