Élő Kolozsvári Rádió

„Tinigót, csodagót”

A Wednesday egy kicsit horror, kicsit krimi, kicsit felnövéstörténet és nagyon tinisorozat, elengedhetetlen fekete humorral.

„Tinigót, csodagót”
2022 december 2, 05:20 / actualizat: 2024 június 5, 7:11

„A ghostly fiú esete Gót Marival.” „Aligél.” „Tinigót, csodagót.” Mivel a Wednesday sorozat címét nem fordíthatjuk „szerdának”, hiszen a karakter neve, efféle bolondságokat találtak ki A bolygó neve című Facebook-oldal követői, ahol a cél egy film vagy egy sorozat címét minél viccesebben magyarítani. Természetesen az Addams család leánygyermekéről van szó, aki most saját sorozatot kapott a Netflixen, Tim Burton rendezésében, és máris a streamingszolgáltató nézettségi statisztikáinak élére ugrott.

Én olyan néző vagyok, aki valahogyan soha, semmilyen Addams család filmet, rajzfilmet vagy sorozatot nem látott. Popkulturális utalások szintjén ismerem csak az először az 1930as évek végén, a New Yorker hasábjain, képkockákon megszülető galád családot, amely egyszerre állít görbe tükröt a vámpírkultusznak és az ideális amerikai család képének. Így semmiféle előzetes elvárásaim nem voltak a Wednesdayjel kapcsolatban, és kifejezetten jól szórakoztam a nyolc epizódon keresztül. Nem tudom és nem is akarom összehasonlítani más feldolgozásokkal, de kritikákat olvasva az szűrődik le, hogy keményvonalas Addams Family rajongók is meg voltak vele elégedve.

A Wednesday egy kicsit horror, kicsit krimi, kicsit felnövéstörténet és nagyon tinisorozat, elengedhetetlen fekete humorral. Wednesday Addams egyszerre atipikus és tipikus, 16 éves lány. Atipikus, mivel az outcastek, azaz kitaszítottak, mások közé tartozik, paranormális képességei vannak, allergiás a színekre és piranhákkal áll bosszút az öccsét gyötrő fiúkon, mondván, hogy ő az egyetlen, aki kínozhatja. De amint a magafajtái, a többi kitaszított közé kerül a Nevermore iskolába, egészen mindennapi tinédzserproblémákkal is szembesül, például, hogy kivel menjen az iskolai partira vagy hogyan tud együttélni a vidám, csacsogó, rózsaszín vérfarkas szobatársnőjével. Gúnyolódással, bullyinggal is szembesülnie kell, igaz, már nem önmagában azért, mert más, mint az úgymond normális emberek, hanem saját, a különcök között is különc személyisége miatt. A normális versus kitaszított ellentét is megvan azért a sorozatban, de inkább a múlt fenyegető árnyai próbálnak a jelenbe utat törni, a jelen normiejai már sokkal elfogadóbbak a különcökkel. Ez a szembenállás természetesen metaforaként is értelmezhető mindenfajta másságra a való életünkből, mint számtalan egyéb filmben vagy sorozatban, hogy kapásból csak az X-Ment vagy a Men in Blacket említsem. De ez a vonal inkább csak a krimi szálban van jelen, nem központi eleme a Wednesdaynek, nem akar feltétlenül tanmese lenni.

Ha a sorozat némely helyszínei ismerősnek tűnnek, az azért van, mert itt forgatták Romániában. A Nevermore iskolát a Cantacuzino kastélyból alakították át számítógépes technikával, forgattak jeleneteket a Valcea megyei Olga Greceanu kúriánál, a sinaiai állomáson, a Bukarest melletti Branesti tónál és fővárosi épületekben is. Román színészeket is láthatunk a sorozatban, például Izét egy román bűvész, Victor Dorobantu alakítja, pontosabban a keze.

S ha már a színészeknél tartunk, a mindössze húsz éves Jenna Ortega a kilencedik, aki Wednesday szerepébe lép vásznon vagy képernyőn, és nagyszerűt alakít. A kilencvenes évek filmjeinek Wednesday-e, Cristina Ricci is feltűnik a szereposztásban, Morticiát, Wednesday anyját Catherine Zeta-Jones, apját, Gomezt Luis Guzmán alakítja. A fiatal színészek között több olyan is van, akit még biztosan fogunk más sorozatokban, filmekben látni, de Jenna Ortega igencsak kiemelkedő. Még csellón játszani is megtanult a szerep kedvéért, és az a jelenet, amikor a The Rolling Stones slágerét, a Paint it Blacket játssza, a legjobbak közé tartozik az egész sorozatban.

Ismeretlen ismerősünk: Marosán Botond a Bolyai utcai órásműhelyből
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 július 312025 július 31, 11:37

Ismeretlen ismerősünk: Marosán Botond a Bolyai utcai órásműhelyből

Ferencz Zsolt kollégánk útja ezúttal egy olyan helyre vezetett, ahol már járt a magnóval idén márciusban: a Bolyai utcai órásműhelybe. A...

Ismeretlen ismerősünk: Marosán Botond a Bolyai utcai órásműhelyből
Hitster, a zenebonás partijáték
Kanapéfilozófia péntek, 2025 július 252025 július 25, 10:47

Hitster, a zenebonás partijáték

Ma egy olyan társasjátékot hoztam a Kanapéfilozófiába, amelyet nagyobb társasággal is lehet játszani, például nyaralás alatt, vagy akár...

Hitster, a zenebonás partijáték
Amnézia vagy nosztalgia?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 július 242025 július 24, 10:03

Amnézia vagy nosztalgia?

„Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – írta annak idején Marx és Engels. Csak azt nem gondoltam volna,...

Amnézia vagy nosztalgia?
Csepp a tengerben
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 július 242025 július 24, 09:00

Csepp a tengerben

Semmi sincs ingyen – a kereskedelmi audiovizuális médiában van egy íratlan szabály. Vagyis minden, amire egy icipicit is rá lehet fogni,...

Csepp a tengerben
Kanapéfilozófia kedd, 2025 július 222025 július 22, 13:39

Az én orvosom – az egészségügyi reform margójára

Az én orvosom szülészorvos. Az ő szeme mosolygott rám elsőként, amikor a világra jöttem. Az én orvosom családorvos. Ismer és gyógyít,...

Az én orvosom – az egészségügyi reform margójára
Kanapéfilozófia hétfő, 2025 július 212025 július 21, 13:02

Útjainkról és a természetről

Ismét sokat utaztam a napokban, ismét kipróbáltam egy új útvonalat. Ilyenkor többnyire rácsodálkozom a természet szépségeire, és hacsak...

Útjainkról és a természetről
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 július 172025 július 17, 12:23

Ismeretlen ismerősünk: Tatár Tamás, a fociedző

Az UEFA B-licenszes edzővel, a kolozsvári Juniorul Labdarúgó Egyesület és futballiskola alapítójával akkor találkozott kollégánk, amikor...

Ismeretlen ismerősünk: Tatár Tamás, a fociedző
Kanapéfilozófia szerda, 2025 július 162025 július 16, 17:27

Szép, vad, bolond korszak, amelyről elsősorban bakelites emlékeim vannak

Nem voltam sok koncerten életemben. Kamaszként szinte teljesen kimaradt ez a közösségi élmény, de hát mire is mentem volna a 80-as évek...

Szép, vad, bolond korszak, amelyről elsősorban bakelites emlékeim vannak