Forró Ágnes: „hogy végül művész lettem, szerintem az is csak a véletlen műve”
A Képzőművészek a Kolozsvár Társaság palettáján sorozat júniusi eseményén Forró Ágnes képzőművésszel, művészetterapeutával találkozhatott a közönség.
Világának világát tárja a nagyközönség elé Forró Ágnes, valahányszor egy új tárlattal jelentkezik, a világban látottakhoz hozzátéve azt a többletet, amely őt jellemzi. 15 éven át művészetterápiás foglalkozásokat tartott a kolozsborsai elmegyógyintézetben, és oszlopos tagja a Napsugár illusztrátori csapatának is. Tisztelettel, szeretettel emlékezik édesapjára, Forró Antal festőre, grafikusra, és azt is mondja: „csupán az anyag, a pasztell és a technika köti össze kettejük művészetét”.
Eddig kevésbé ismert vagy kevésbé átbeszélt tevékenységeiről is szó esett a beszélgetésen, kezdve már a gyermekkorától.
Sok mindennel foglalkoztam akkoriban, először is a bábozással. Rengeteg bábot készítettem, és a szüleim vendégeit szórakoztattam, amikor látogatóba jöttek. Két széket összetoltam, egy fotelt, kitettem a paravánt, és rögtönöztem egy színdarabot. Aztán miniatűr bútorokat készítettem gyufásdobozból, egész lakosztályt, fürdőszobával, még a vizet is bevezettem. Miniatűr házak voltak a babáimnak, és születtek még vonatok, hajók, autók is… Édesanyám mindig mondta, hogy fiam, ebből nem lehet megélni, viszont én mindig szerettem rajzolni, bütykölni. Hogy végül művész lettem, szerintem az is csak a véletlen műve, mert sok mindent szerettem volna csinálni, vonzott például a régészet is.
Összeállításunk meghallgatható a lejátszóra kattintva.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Fotók: Horváth László
Articol editat de kristalybea, 1 augusztus 2022, 16:27
