Eminescu-verseny magyar anyanyelvű diákoknak – már megyei szinten

A Román Kultúra Napja, január 15-e és a Magyar Kultúra Napja, január 22-e között félúton íme egy izgalmas kezdeményezés, amely mostanra szép ívet rajzolt.

Szerkesztő: kristalybea, 2022 január 19, 15:04 / actualizat: 2025 január 15, 15:24

A járványhelyzet miatt idén online zajlott a Mihai Eminescu versmondó verseny Hargita megyében, amelyet immár tizenhatodik alkalommal szerveztek meg, magyar tannyelvű iskolák 5–8 osztályos diákjai számára. A szemtől szembeni találkozások és az azokkal járó élmények ugyan elmaradtak, de öröm az ürömben, hogy most először sikerült túllépni Csíkszereda és közvetlen vonzáskörzetének határait. Hargita megye minden olyan településéről bekapcsolódtak diákok, ahol működnek magyar tannyelvű osztályok, városokból és falvakból egyaránt.

Hogy megértsük, miként jutottak el ide, és mi minden történt eddig a vetélkedő történetében, a kétezres évek második feléig utazunk vissza az időben, a helyszín pedig a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola. A verseny ötletgazdájával, Bors Kingával, az iskola romántanárával beszélgetünk.

2017-ig csak és kizárólag a Petőfi-iskolában volt, viszont 2015-től már a város más iskoláiból is részt vettek diákok. Aztán 2018 volt az első év, amikor meghívásos alapon a környező falvakból is jöttek gyerekek a szavalóversenyre.

„A körzeti szakasz a tornateremben úgy zajlott, hogy megérkeztek mindenhonnan a versenyzők, egyeseket a szüleik, másokat osztálytársaik kísértek el. Viszont a mi diákjaink, akiknek épp román órájuk volt, az a három osztály, lent voltak, szurkolni is, de hogy egyáltalán lássák, hallják a dolgokat – hogy milyen kiállni, beszélni a tömeg előtt, nem megijedni, nem kétségbeesni. Volt olyan is, hogy az ötödikes diák elsírta magát, amikor meglátta, hogy milyen sokan ülnek vele szemben.

Ami nehezebb, hogy megtanítani őket azon a nyelven hangsúlyozni, amin szavalnak. Hogy ejtsék ki a szavakat rendesen, helyesen, és ne ijedjenek meg, ha tévednek.

A szókincsük is gyarapszik, és hát megértik ezeket a különlegesebb szókapcsolatokat, művészi képeket. A versmondás is nagyon jó lehetőség lehet a gyakorlásra, de ahhoz, hogy valaki meg tudjon tanulni hétköznapi nyelven beszélni, mindenképp kellene egy vegyes közeg – ahol tudhat, merhet beszélni. Mert ez a heti négy óra, amit az iskolában hallanak, nem elég ahhoz, hogy nyugodtan beszéljenek, ha kimennek a városból.”

Idén tehát online tartották meg a versmondó versenyt, és a megye minden magyar tannyelvű 5-8. osztályából jelentkezhettek az érdeklődők. A lebonyolítás részleteiről is kérdeztük Bors Kingát.

Demeter Vivien, a csíkszentimrei Arany János Általános Iskola nyolcadikos diákja első helyen végzett idén, romántanára: Tánczos Viktória-Anna.

Barcsay Gyopár, a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola nyolcadikos diákja is az élen végzett, romántanára: Bors Kinga.

Ha már az Eminescu-verseny kapcsán beszélgetni kezdtünk, Bors Kingától arra is rákérdeztünk, hogy ő például miként választotta a romántanári pályát.

„Velem a romántanárnőm szerettette meg a románt 5–8. osztályban, és mivel sportoltam, elég sokat voltam román közegben. Ilyen szempontból nagy-nagy bajaim nem voltak, viszont nagyon irodalmi nyelven beszéltem. Ez persze abból fakadt, hogy irodalmi műveket olvastam, de a hétköznapi tájszólásos nyelvet nem igazán volt ahonnan ismerjem.

Én akkor is, amikor végeztem, sőt, már egyetemista koromban tudtam azt, hogy amennyiben tanítani fogok, akkor hazajövök Csíkszeredába. Merthogy mégiscsak könnyebben tudom én tanítani a magyar gyerekeket, könnyebben el tudom magyarázni az elméleti fogalmakat vagy a nyelvtant megtanítani, mint egy olyan kolléganő, aki egyáltalán nem tud magyarul. Ma pedig már el sem tudom képzelni, hogy mást csináljak, nagyon szeretem.”

Térjünk vissza a versenyhez, már ami a diákok nézőpontját illeti – mert az elégedettséget igazoló visszajelzések magukért beszélnek.

„Nem leterhelő számukra, nem tűnik ördöngösnek. Aki szereti az ilyeneket, annak legyen lehetősége kiteljesedni. Egyébként a díjkiosztón, amikor néztük a videókat, meg is jegyezte a tanfelügyelő, hogy már látja közülük a legelső tanárt, de azt is, hogy ki lesz a színész, ki lesz a költő. Más években is jók voltak, de tényleg, akik idén jöttek, le a kalappal előttük.”

Szerkesztő: Ferencz Zsolt