Egy elveszettnek hitt film a jelenben – Kolozsváron is vetítenék A gyónás szentségét

A szakma és a nagyközönség számára is öröm, ha előkerül egy-egy elveszettnek hitt filmalkotás. Ilyen Janovics Jenő A gyónás szentsége című némafilmje, amelyről Zágoni Bálinttal beszélgettünk.

Fotó: Nemzeti Filmintézet

Több izgalmas meglepetéssel szolgált az a nemzetközi filmtörténeti kutatás, amelyet a 120 éves magyar filmgyártás tiszteletére indított a budapesti székhelyű Nemzeti Filmintézet. A program egyik első eredménye, hogy sikerült beazonosítani egy Kolozsváron, Janovics Jenő stúdiójában készült film részletét. A további hathatós munka révén pedig, ha minden jól megy, jövőre a Filmtettfeszten láthatjuk A gyónás szentsége című 1916-os némafilmet, amelynek Janovics volt a rendezője és a főszereplője is.

Ráduly György, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója a Filmtettfeszten beszélt a Nemzetközi Mozgóképes Hungarica Kutatási Programról, amelynek célja megtalálni és bemutathatóvá tenni a magyar filmkincs elveszett vagy eddig ismeretlen alkotásait, valamint felkutatni a magyar és magyar származású, nemzetközi jelentőségű alkotók életműveit.

A washingtoni Kongresszusi Könyvtárban azonosították be Janovics Jenő A gyónás szentsége című némafilmjét, amely Louis N. Parker A bíboros című színműve alapján készült 1916-ban. Egy holland kutató bukkant rá az elveszettnek hitt filmre, és eddig a négy felvonásból három került elő. Megvan az alkotás eleje és a vége, valamint a harmadik felvonás, most már csak a második hiányzik, jegyezte meg Ráduly György. Mint mondta, nagy valószínűséggel ez is meglesz, legalábbis ezzel biztatják őket is.

Fotó: NFI/Dunky fivérek

Restaurálni fogják tehát, majd a tervek szerint jövőre, Janovics Jenő születésének 150. évfordulója tiszteletére Budapesten és Kolozsváron is láthatja a közönség, Kolozsváron a Filmtettfeszten. A gyónás szentsége kapcsán Zágoni Bálint filmtörténésszel, a Filmtett Egyesület elnökével beszélgetünk.

Nem egyértelmű a film fogadtatása, de ez valószínűleg annak is betudható, hogy az 1910-es évek közepén még nem igazán működött a filmes szakkritika sem. A kolozsvári lapok, például a Kolozsvári Tükör és a Kolozsvári Szemle nem túl pozitív kritikákat jelentettek meg a filmről, de fontos tudnunk azt is, hogy mi áll ezek mögött a támadások mögött. Hiszen ez a két lap már évek óta harcban állt Janoviccsal, támadták minden tevékenységét. Eközben, ha megnézzük a budapesti sajtót, a Mozihét szaklapot vagy a Mozgófénykép Híradót, könnyen az az érzésünk támadhat, hogy az ottani kritikusok egy teljesen más filmet láttak. Ők egyértelműen dicsérték a filmet, elismerően írtak a rendezésről, a színészi alakításról…

Ferencz Zsolt összeállítása

Articol editat de kristalybea, 16 november 2021, 16:27