A keserveseket, a csárdásokat, a szaporát, a legényeseket…

Méltó emlék az elhunyt falusi muzsikusoknak – ezzel a szándékkal állítottak kopjafákat halottak napja előtt az erdélyi népzenészek öt kalotaszegi faluban. A kopjafákra jótékonysági koncerteken gyűjtöttek.

Árus, Buráló, Csipás, Czilika – csak néhány név azok közül, akiknek muzsikája a magyar folklórkincs legjava. Muzsikával és papi áldással avatták az elhunyt zenészek kopjafáit öt kalotaszegi településen, Magyarlónán, Gyerővásárhelyen, Bánffyhunyadon, Bogártelkén és Mérában.

“Az első rend kopjafa Kalotaszegre került. Ez az egyik olyan tájegység Erdélyben, ahol a legvirtuózabb zenészek voltak. Nagyon híres prímások, akiknek a zenéjét világszinten most már rengeteg helyen muzsikálják, Japántól elkezdve Amerikáig”

– mondta Molnár Szabolcs, a kopjafák elhelyezését kezdeményező Erdélyi Népzenészek Egyesületének elnöke. Hozzátette, a zenészegyesület a még élő öreg zenészek megsegítésével is foglalkozik, rendszeresen próbálnak adományokat szerezni és ezeket eljuttatni nekik, ahhoz, hogy a nehéz időszakokon túl tudjanak lenni. Gyógyszert, élelmiszert vásárolnak – mondta a prímás. Két éve kimondottan a kopjafák felállítására szerveztek koncerteket. Ennek a bevételéből valósult meg az első öt kopjafa és következik Mezőség, Küküllőmente, Székelyföld.

A kalotaszegi zenészsírok helyzete nagyon változó, van ahol a család gondozza ezeket, őrzi a híres muzsikus elődök emlékét. De van olyan zenész is, akinek nem is tudni hol a sírja. Az emlékhely létrehozására zenészek gyűjtöttek, a kezdeményezést a Hagyományok Háza is támogatta. Lengyel László Türei utánajárt, megszervezte és gazdája volt a kezdeményezésnek. Az ő ötlete volt a kopjafa is.

“Először úgy akarták, hogy javítsuk fel a sírokat a zenészeknek. Dehát annyi sír van, hogy annyi pénz nem lett volna soha. Nekem jött az ötletem, hogy ilyen emlékmű-szerűséget kéne csinálni. Kopjafát. Ami nagyon jól bevált, mert akkor nem egy sírhely, hanem egy emlékmű és az, ameddig karban tartják, az mindig meglesz”

– mondta Lengyel László Türei.

Vannak települések, ahol ma is élnek hagyományos népzenét játszó muzsikusok. Sok helyen azonban valóban csak a kopjafa emlékeztet arra, hogy híres zenészek éltek ott valaha. A rövid kopjafaavató ünnepségeken a szervezők és mintegy kéttucat zenész vett részt, Könczei Csongor néprajzkutató ismertette, hogy kiknek állít emléket a kopjafa. Elmondta: Kalotaszegen most már Hunyadon vannak még zenészek, Váralmáson illetve Mérában.

“Nagyjából ennyi, akik ezt a hagyományos zenét játsszák, amit mi népzenének tartunk, hangszeres népzenének, mert… mivel nem volt igény sajnos erre a muzsikára ez a zene itt kihalt. És nemcsak itt, hanem nagyon sokfele”

– mondta a néprajzkutató.

A magyarlónai kopjafaavatón régvolt zenészekre emlékeztek. Kovács Simon Buráló muzsikájának az emlékét őrzik a helyiek. Szatmári István is jól emlékszik Burálóra és a muzsikájára. Magyarlónán többedmagával kijött a temetőbe, a kopjafaavatóra. Az egykori prímásról elmondta:

“Kitűnő zenéje volt. Itt a környéken senki nem tudott úgy muzsikálni, mint Buráló. A keserveseket, a csárdásokat, a szaporát, a legényeseket mindegyiket, mindegyiket kitűnően tudta Buráló. Olyan zenész volt, mondom, hogy a környéken a nyomába nem léphetett senki se.”

Bánffyhunyadon van még zenész, elég csak Varga István Kiscsipásra gondolni, aki többedmagával eljött a hunyadi kopjafa avatóra, emlékezni és muzsikálni.

“Nagyapám, apám, ők mind… tőlük tanulunk, s ők már nem élnek közöttünk, s most, hogy tették ezt a kopjafát eljöttünk és muzsikáltunk nekik. Húztunk… az ő muzsikájukat, amit tanultunk tőlük, azokból húztunk. Tanítottak, vittek magukkal muzsikálni, oktattak minket s mi szerettük, megtanultuk. Ők jártak keresztelőbe, lakodalmak, mindenféle mulatságok, mindenféle mulatságba. Én játszok ilyen lakodalmit is, mert most ezt is kérik, ezt is kell tudjad, lakodalmit, de én inkább azokat a régiket szeretem.”

A kalotaszegi zenészeknek állított öt kopjafa avatóján a muzsika mellett papi áldás is elhangzott, mind az öt helyszínen, lelkész is részt vett az ünnepségen. Jakab Mihály Gyula bánffyhunyadi református lelkész szerint “olyan szomorú lenne az életünk, vagy az utódainknak az élete, néhány év, vagy tíz év után, ha netalán a zene nem így szólal meg, élőben, úgy ahogy hallottuk most ezen az emlékezésen”.

Az avatókon mindenhol azoknak a reportárjából muzsikáltak, akiknek most emléket állítottak.

Szilágyi Szabolcs összeállítása

Szerkesztő: kristalybea, 2021 november 6, 07:48