Kalandos gyermekkorról, írásról, olvasásról – tízfülközt Berg Judit íróval
Mártikával, Emmával és Kincsővel faggattuk a József Attila- és IBBY-díjas írót.
Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
Berg Judit az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát és drámatanári végzettséget. Tanított angolt, dolgozott hostessként, idegenvezetőként, tolmácsként, médiareferensként, újságíróként és recepciósként, a mesék világához édesanyaként került közelebb. Kezdő meseíróként a családja mindennapi életéhez szabta a meséket: igyekezett mindig olyan történeteket kitalálni, amelyekre az adott helyzetben szükség volt. A két kis tündér, Panka és Csiribí kalandjait például olyankor mesélte, amikor legnagyobb kislányával, Liluval óvodába igyekeztek.
Ahogy nőttek a gyerekei, azt tapasztalta, hogy egyre jobban foglalkoztatja őket mindaz, ami a suliban, a barátokkal történik. Vagy hogy miként kell meghekkelni egy számítógépes programot; de kapott már olyan megjegyzést is, hogy: „anyaaaa, legyen valami rendes krimi is, mert most már nem bírjuk ezeket a jövő-menő egérkéket…”.
Maszat és Sári vissza-visszatérő vendég az életében, és örömmel nyugtázza: most már az a boldog szerző, aki a legkisebbektől a nagyobbakig, fiatalokig mindenkinek ír. Az őrzők című krimit gimnazistáknak, de legalábbis 12 éven felülieknek szánta, kicsit olyanként, mint amilyen a Da Vinci-kód, csak fiatalabbakat megcélozva.
Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten lelkes, tájékozott közönség fogadta a szerzőt. Valósággal záporoztak a kérdések a Bánffy-palota udvarán, aztán a lurkók még egy órával a közönségtalálkozó után is sorban álltak, hogy régebbi vagy új szerzeményeiket dedikáltassák. Ebből a rajongótáborból szerveződött kis csapatunk is, amely még jó fél órán keresztül beszélgetett Berg Judittal. A Talentum Református Iskola harmadikosaival – akik újságot is szerkesztenek – Brem Emmával és Hegyi Mártával, valamint Balázs Kincsővel, a János Zsigmond Unitárius Kollégium hetedik osztályos diákjával faggattuk a szerzőt.
Emma vagyok, olvastam a Rumini 1-et, a Rumini 2-t, a Rumini 3-at, a Rimini 4-et, a Rumini 5-öt és a Rumini 6-ot, a két kis dinó nálunk nagy kedvenc. A Lengemeséket a Nők Lapjából ismertük meg, és évekig az volt a nagy kedvenc, és hát a Maszatot olvastam el először. Ábel és Vera, az öcsém és a húgom még csak pár írónak tudják a nevét, de az egyik te vagy.
Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
Márti vagyok, és nálunk egyelőre a Rumini mindent ver. Már többször újraolvastuk az egész sorozatot. Most az Almát olvassuk és a Driftert, a húgom pedig a két kis dinót szereti nagyon.
Kincső vagyok, és a Rumini jelentette a gyermekkoromat. Ő volt a kedvenc hősöm, olyannyira, hogy a legelső kis hörcsögömet is róla neveztem el. Az elmúlt időszakban az Alma és a Drifter volt nagy kedvencem. Eleinte kötelező olvasmányként indult, de a kötelező olvasmányokról alkotott véleményekkel ellentétben nagyon szerettem ezeket, és izgatottan várom a folytatást.
Berg Judit: Meg vagyok illetődve, hogy ennyi könyvet ismertek, ennyi mindent olvastatok, hogy ilyen sokat jelentett nektek… Ez nekem is sokat jelent.
Fotó: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
Én egy elég vad kislány voltam, nagyon szerettem a kalandokat. Imádtam fára mászni, bunyózni, rejtett utakat keresni, volt, hogy botokkal indultunk az unokatesóimmal vadászni… Állandóan sztorikat találtam ki, tehát már akkoriban bennem volt a meseíró. Nagyon szerettem olvasni, és kedvencem volt a magyar óra, mindig nagy lendülettel írtam a magyar házikat. Jó néhány mesekönyvet írtam magam is, mégpedig úgy, hogy kitaláltam egy mesét, szép gyöngybetűkkel leírtam a történetet, telerajzoltam többnyire királylányokkal és sárkányokkal. Kis vicces mondókákat és versikéket is gyártottam, egypár megmaradt ezekből is.
Mint kiderült, Mándy Iván Robin Hood című regénye volt Berg Judit nagy kedvence gyermekkorában, ugyanakkor imádta a kalandregényeket, a lovagregényeket és az indiántörténeteket is. Eleinte kalandor és világutazó akart lenni, majd kaszkadőr és síoktató.
A Rumini-kalandok előbb-utóbb összeállnak a fejemben, és akkor hirtelen nincs más választásom, mint írni egy könyvet. Miközben a Tükör-szigetet terveztem, már ott volt a fejemben az elsüllyedt világ is, úgyhogy akkor párhuzamosan két könyvet találtam ki. Most még csak ötletmorzsáim vannak, de tudom, hogy lesz belőlük Rumini, az is lehet, hogy az egyik történetből kinövi magát még egy.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Articol editat de kristalybea, 13 július 2021, 16:21
