Hatalmi recept

Csehov biztosan nem hagyta volna ki, ha épp a környéken jár.

Fotó: Mitya Aleshkovsky/Flickr.com

Anton Pavlovics, amint az omszki kormányzóságban körorvos, és véletlenül összejön kollégáival egy hétvégi vodkás-teás harmonikás szakmai együttlétre: itt értesül arról, hogy az ifjú Navalnijt hogyan mérgezték és miként mentették meg. Arról is hírt kap, hogy a kórház, ahová az ellenzéki vezért becipelték, nos, ez az ispotály azóta sokat változott. A környező népek, ha csak lehet, elkerülik, a beszállítók ímmel-ámmal teszik a dolgukat, és a temetések is alaposan megritkultak, mert mintha senki sem akarna megbetegedni, de még a panaszkodás is megy a divatból kifele.

Nem akarnak semmiképp az 1-es számú Sürgősségi Kórház ápoltjai közé tartozni. Mert azt suttogják mindenfele, hogy ez az intézmény ápol ugyan, de inkább eltakar. Sőt eltakarít, ha éppen olyan szerencsétlenül alakul a beosztásod, hogy szolgálatos orvos vagy, midőn behoznak egy mérgezéses tüneteket felmutató pácienst. Te meg, mint azt a pálya elején letett esküdhöz híven cselekszel, vagyis „Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik.” És aztán meg csodálkozol, hogy a kollégád, akivel ezt a Navalnij nevű fickót ápoltátok, szóval a munkatársad egyszer csak agygörcsöt kap, és furamód nem lehet megmenteni. Rá két hónapra pedig már te sem érzed túl jól magad. Pedig tényleg betartottad az előírt protokollumot és az idevágó hippokratészi utasítást is. Amit kezelés közben látok vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben –, nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm. De valakik ezt nem így gondolták, és biztosra akartak menni. Nos, kedves Anton Pavlovics, galambocskám, ez az én rövid történetem és időnek előtte befejeződő pályám. Tartson meg jó emlékezetében és vigye magával ezt az anatómiai atlaszt, hátha valami felcsernek vagy nővérnek jól fog.

Különben erről a Navalnijról még hallottam, hogy elzárták, és újabban zsibbad mindkét lába, meg hogy megtagadta az ételt, mert nem az általa kért orvost küldték be a börtönbe. De hát bátyuska, az orvos, az akárhol orvos. Látja, a kórház volt igazgatóját is milyen jól áthelyezték közvetlenül a Navalnij-ügy után. Mondom én, mégiscsak jobb a magánpraxis.

Rostás-Péter István jegyzete

Articol editat de kristalybea, 3 április 2021, 10:56