…mind a nyolc kacsóját
Már azon sincs okunk meglepődni, ha ezúttal nem brit tudósok egy csoportja, hanem brazil szakemberek egy másik, teljesen másik csoportja szolgáltat ürügyet a jegyzetre fakadáshoz: történt, hogy e derék dél-amerikai idegkutatók hallatlan türelemmel követték, tanulmányozták a polipok egy bizonyos fajtáját, az octopus insularist.
Minószi váza, polippal, Kr. e. 1500 körül
Jegyzeteltek serényen, és egy idő után kiderült: hogy a polip majdnem ugyanúgy kétféle álomra hajtja fejét, mint az ember, még ha tengeri alanyunk esetében nehéz is eldönteni, hogy épp melyik karján nyugtatja buksiját. Lényeg, hogy az aktív és mély álomszakaszok meglepő módon váltogatják egymást, akár a homo sapiens nyugalmi állapotában.
Még az sem kizárt, hogy álmodnak – teszi hozzá a kelleténél nagyobb merészséggel a kutatás egyik főszereplője. Mivel jóval kevesebb ideig mélyalszanak, elképzelhető, hogy inkább flash-szerű villanás az álomkép, és nem kibontakozó lineáris történet.
De vajon miről álmod(oz)hat az oktopusz? Gyerekkori emlékekről, amikor még aprók lévén, amolyan három millimétereskék, megbotlottak egymás csápjaiban, vagy hogy milyen jó vicc volt lepényhalnak álcázni magát, vagy milyen is volt, amikor téntát kapott a szeme közé a legutóbbi üldöző. Az is lehet, hogy színtelen tintákkal álmodik a polip, ha már nagyon fáradt, és most az is lesz egy ideig, mert vasárnapra virradóra – amint áttérünk a nyári időszámításra – kevesebbet alszik… no de rémálomra is kevesebb ideje lesz.
Rostás-Péter István jegyzete
Szerkesztő: kristalybea, 2021 április 1, 11:25
