Visky Ábel: „Próbálom az élet teljességét átfogni, a szélekig elmenve”

A kreatív dokumentumfilmet a biarritzi FIPADOC és a torontói HotDocs után a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) is bemutattak, sőt, ezzel nyílt meg Kolozsváron a 20. Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle.

Börtönben ülő apák és őket hazaváró gyermekeik története elevenedik meg a szemünk előtt, mégpedig úgy, hogy közben bennünket is elvarázsolnak a mesei fordulatok. A szereplőknek ugyanis feladatuk van: a filmes csapat arra kéri az apákat, hogy kezdjenek el mesét írni, amelyet aztán leforgathatnak, közösen a gyerekeikkel.

Putnoki Gábor, Kanász Zoltán és ifjabb Jónás Tibor történetén keresztül egy olyan varázslat részese lehet a néző, amely az embereket is jobban összekapcsolja.

„A saját életemben is vannak drámák, nehézségek, küzdelmek, és valahogy vonzódom a fény irányába. Próbálom az élet teljességét átfogni, a szélekig elmenően. Egy hajléktalan vagy fogvatartott ember helyzete annyira periférikus, és az élet drámaiságát, nehézségeit, küzdelmeit olyan fokon élik meg, ahogyan azt nagyon kevesen éljük meg. Izgat, hogy ezekben a helyzetekben miként tud az öröm megmutatkozni, és hogy mit tudok én, a magam középosztálybeli értelmiségi komfortzónájából megtudni valamit az életről: a boldogság lehetőségéről, a jelenlét, a figyelem, a kapcsolódás lehetőségeiről. Azt hiszem, hogy ezekből a helyzetekből mindannyiszor tanulok.”

Az alkotók a filmkészítés során számos pszichológiai vonatkozást is végiggondoltak, s mivel nyitottan, szeretettel közelítettek a börtönben ülő apák történeteihez, a bizalom és a ragaszkodás is megteremtődött köztük.

Összeállításunk a lejátszóra kattintva meghallgatható.

Articol editat de kristalybea, 7 október 2020, 12:45

A kreatív dokumentumfilmet a biarritzi FIPADOC és a torontói HotDocs után a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) is bemutattak, sőt, ezzel nyílt meg Kolozsváron a 20. Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle.

Börtönben ülő apák és őket hazaváró gyermekeik története elevenedik meg a szemünk előtt, mégpedig úgy, hogy közben bennünket is elvarázsolnak a mesei fordulatok. A szereplőknek ugyanis feladatuk van: a filmes csapat arra kéri az apákat, hogy kezdjenek el mesét írni, amelyet aztán leforgathatnak, közösen a gyerekeikkel.

Putnoki Gábor, Kanász Zoltán és ifjabb Jónás Tibor történetén keresztül egy olyan varázslat részese lehet a néző, amely az embereket is jobban összekapcsolja.

„A saját életemben is vannak drámák, nehézségek, küzdelmek, és valahogy vonzódom a fény irányába. Próbálom az élet teljességét átfogni, a szélekig elmenően. Egy hajléktalan vagy fogvatartott ember helyzete annyira periférikus, és az élet drámaiságát, nehézségeit, küzdelmeit olyan fokon élik meg, ahogyan azt nagyon kevesen éljük meg. Izgat, hogy ezekben a helyzetekben miként tud az öröm megmutatkozni, és hogy mit tudok én, a magam középosztálybeli értelmiségi komfortzónájából megtudni valamit az életről: a boldogság lehetőségéről, a jelenlét, a figyelem, a kapcsolódás lehetőségeiről. Azt hiszem, hogy ezekből a helyzetekből mindannyiszor tanulok.”

Az alkotók a filmkészítés során számos pszichológiai vonatkozást is végiggondoltak, s mivel nyitottan, szeretettel közelítettek a börtönben ülő apák történeteihez, a bizalom és a ragaszkodás is megteremtődött köztük.

Összeállításunk a lejátszóra kattintva meghallgatható.

Szerkesztő: Ferencz Zsolt

Képek forrása: Cineuropa