Székely fonóval kedveskedik közönségének a Kolozsvári Magyar Opera
Online közvetítéseinek sorában Kodály Zoltán daljátékát, a Székely fonó című előadást ajánlja a Kolozsvári Magyar Opera.
A Demény Attila rendezésében 1991-ben készült produkció holnap (csütörtökön) este fél 7-től tekinthető meg az intézmény Youtube-csatornáján. Szép Gyula operaigazgató az eddigi közvetítések válogatásának szempontjairól is beszélt rádiónknak.
Traviata, Báthory Erzsébet, Rigoletto, A cirkuszhercegnő, Csárdáskirálynő, A pásztoróra/A gyermek és a varázslat, A trubadúr, A Notre Dame-i toronyőr, Tosca, János vitéz – eddig ezeket az előadásait bocsátotta nézőinek rendelkezésére a Kolozsvári Magyar Opera. Szép Gyula kifejtette: a válogatás egyrészt szakmai, tehát próbálták követni a megszokott repertoárvonalat, minden zenés színpadi műfajból kínálva valamit. Az operett, a táncjáték és a musical vasárnapra került, míg az operákat csütörtökön közvetítik.
A Székely fonó kiválasztásakor egyértelmű szempont volt az is, hogy egyúttal Hary Béla karmesterre is emlékezzünk. Az intézmény meghatározó személyisége volt, több mint 50 éven át vezényelt itt. Mindent vezényelt, amit leírtak a zenés színház lapjaira, és két alkalommal is főigazgatója volt a Kolozsvári Magyar Operának.
A Székely fonó 1991-es szereposztása: Georgescu Mária (háziasszony), Hercz Péter (kérő), Marton Melinda (fiatal leány), Kiss B. Attila (legény), Berecz Zsejke (szomszédasszony), Bancsov Károly (nagyorrú bolha), Jakab Melinda és Simon Katalin (néma szereplők).
A Látó folyóiratban 2015-ben jelent meg Demény Attila írása, amelyben a rendező kifejti: „Kodály Székely fonójával foglalkozni egy operarendezőnek igazi, életre szóló, nemes feladat, megfejtésre váró örök enigma és ugyanakkor nagy-nagy öröm. Én szerencsés voltam. (…) A Székely fonót ’90 előtt ismertem ugyan, de operarendezőként 1991-ben találkozhattam a művel igazán, melyet a Kolozsvári Magyar Operában rendezhettem meg. Visszatekintve, ma már látom, hogy ez a találkozás alapvetően meghatározta Kodályhoz és a zenés színházhoz fűződő viszonyomat is. Várakozással teli szorongással és nagyon nagy szeretettel láttam hozzá a munkához. Tudtam, hogy a felelősség óriási, hiszen a Székely fonó a zenés színpad legnehezebb feladatai közé tartozik. Remek közvetlen munkatársak vettek körül, akikben feltétlenül megbíztam (Rónai István, Visky András dramaturg, Juhász Anikó mozgásművész, Witlinger Margit díszlet- és jelmeztervező). Egy kiváló társulat, nagyszerű énekkar és zenekar (Laskay Adrienne karvezető és Hary Béla karmester) segítette a munkámat. A rendezői felkészülés néhány alapvető szempontját szeretném az olvasókkal megosztani.”
Ugyanitt a szerző arra is kitér, hogy óriási vihart kavart az 1991. március 7-én tartott bemutató: „Számtalan írás jelent meg a sajtóban, mely a nagyjából két táborra szakadt kolozsvári közönség és kritika véleményét tükrözte. Az egyik tábor megsemmisítő csapásokat mért az előadásra. A másik tábor sokkal elnézőbb, engedékenyebb volt, sőt akadt, aki elfogadta az újítás létjogosultságát.”
Ezekről is beszélgettünk Szép Gyula operaigazgatóval, aki az intézmény további terveiről is tájékoztatott.
Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt
Articol editat de kristalybea, 29 április 2020, 18:19
