Címlap » Vezető » Főoldal » „Legyen ez a család húsvétja, ha már a népes templomoké nem lehet!”

„Legyen ez a család húsvétja, ha már a népes templomoké nem lehet!”

Nagypénteken Vetési László református szórványlelkésszel, szórványügyi előadóval készültünk a feltámadás ünnepére.

Az az áldott templom, az nagyon hiányzik! címmel Vetési László virágvasárnap osztotta meg közösségi oldalán a következő sorokat: „Nehezen vagyunk, tiszteletes úr, nehezen, mert csak mind állunk a házban, hogy nehogy megfogjon ez a gonosz betegség. Csak bent, amit még mozogunk, és még megyünk ki a tyúkokhoz, a disznókhoz. De most már nem hagynak, templomba se hogy menjünk, sem magyarnak, sem a rományoknak, se a szombatistáknak. Ilyen világot ilyen rossz dolgokat mi még nem értünk, pedig volt itt háború is, bombázás is, kommunizmus is, de a templomot egyszer sem hagytuk. Most még ezt is elvette tőlünk ez az átkozott vírus. Elmúlt a virágvasárnap és jön az áldott húsvét is. Ki tudja, milyen lesz? Öreg vagyok én is, a feleségem is, de ilyesmit nem tudunk, hogy templom helyett kelljen nézzük a televíziót és beérjük az ünnepet templom nélkül. Ez az áldott és szent templom, az nagyon hiányzik. Mind nézhetek bele a televízióba, az mind semmi. Úgy ki van száradva a lelkünk a templom után, tiszteletes úr!”

Templomos öregek, sajnos már csak néhaiak. Az áldott emlékű, bibliás öregek, Nagy István kispulyoni volt gondnok és Annus néni (Vetési László/Facebook)

A szórványlelkésztől, szórványügyi előadótól a „templomos öregek megrázó virágvasárnapi vallomásától” indítottuk a beszélgetést.

Miközben az életünket átszerveztük, különböző fogadalmakat is tettünk. Én például azt, hogy néhány családot felhívok, olyanokat, akikkel szeretném külön is megosztani a problémákat, s hogy közben ők is meséljenek, tartsuk a kapcsolatot. A telefon nagyon fontos lelki gondozói eszköz lett a gyülekezetben szolgáló lelkészek számára is, hogy tartsák a lelket az emberekben, biztassák őket.

Tulajdonképpen most vettük észre, hogy mit jelent a templom, ha nincs. Lehet, hogy amikor volt, és lehetőségünk volt oda járni, nem becsültük meg annyira, most pedig kiszáradt lélekkel fordulunk a templom felé.

A templomtalanságot másként éli meg a Székelyföld, másképpen Kalotaszeg. Ami a szórványt illeti, már régóta nem jut el mindenhova a lelkész az istentisztelettel, a misével, az igével. Emiatt a gyülekezetnek, a közösségnek, a családnak régóta van egy olyan funkciója, hogy ellátja ezt a vasárnapi, ünnepszentelési formát.

A családban keressük meg az alkalmat a beszélgetésre, az együtt éneklésrea bibliaolvasás és az ünnep közös megtartása mellett találjuk meg a módját az emlékezésnek is! Legyen ez a család húsvétja, ha már a népes templomoké nem lehet!