A konyhakultúra tekintetében ne legyünk Elena Ceauşescu!
Ez az igény körvonalazódott a Fenntartható gasztroturizmus Erdélyben című nemzetközi konferencián, amelynek a kolozsvári Történeti Intézet adott otthont. Néhány meghívottal beszélgetünk, illetve a rendezvényszervező Slow Food Torda Egyesület elnökével, Pozsonyi Mártával.
Articol editat de csatari.melinda, 31 május 2019, 15:57 / actualizat: 26 október 2019, 9:51
-
- Pozsonyi Márta, a Slow Food Torda elnöke
Dr. Molnár Kovács Zsolt az antik világ lakomáiba nyújtott bepillantást:
A királyi lakoma szédületes mennyiségekről szól. 70000 ember vesz részt rajta, tíz napig tart. Illat-, és látványkavalkád, füstölők, aranyedények, szolgák hada, fűszerhegyek, gazdag élelmiszerkínálat, sör-bor azonos mennyiségben. Ez a lakoma az Újasszír Birodalom propaganda-eszközévé vált. Mindenkit meghívtak, aki élt, mozgott és számított.
A hellének mulatságait dr.Fórisek Péterrel vettük szemügyre:
A symposion az athéni elit szórakozási formája volt. Mediterrán ételeket ettek, majd következett a művelt társalgás, politizálás. Közben ittak, társasjátékokat játszottak, zenét, verseket hallgattak, akrobaták mutatványoztak. A férfi alapú görög társadalomban a nők nem vehettek részt ezeken a lakomákon, leszámítva a prostituáltakat. A bort vízzel higították, mézzel keverték.
Dr.Fehér Andrea a 17-18. századi erdélyi utazók nyugat-európai kulináris élményeiről számolt be:
Viszik itthonról a szalonnát, a savanyúkáposztát, esetleg a szakácsnét. Németalföldön a kenyér jelenti a kihívást, nehéz megszokni a savanyú, lila, teljes kiörlésű kenyeret. Itthon szeretik a túrót meg az ordát, de ott semmilyen sajtot nem kedvelnek, mert íztelen és rágós. Meggyőződésük, hogy minden itthon a legfinomabb.
Szerkesztő: Csatári Melinda
