Valóra válhatnak az álmok. Kostyák Előd tudja…

Hangulatos beszélgetés, sok fotó, jó zenék: a Györkös Mányi Albert Emlékház ZeneSzó sorozatának vendége volt Kostyák Előd gordonkaművész.

„Hogyha egy mesében lennék, elmondhatnám, hogy a tékozló fiúhoz hasonlóan, hazatértemkor mindenfélével ellátott a város, meg a közösség. Bekerültem a Magyar Opera zenekarába és hangszert is kaptam: a Brassai-cselló, amelyen 2010 óta játszom hatalmas szerencse volt, amely szakmailag borzasztóan előrevitt. Ezekért máig nagyon hálás vagyok.” – vallja Kostyák Előd.

Szerencsére megesik, hogy az álmok nemcsak a mesében, hanem a „való világban” is valóra válnak. Kostyák Előd ezt meg is tapasztalhatta, amikor tizennégy évi távollét, külföldi élet után ismét a kincses várost választotta. Erről is mesélt nemrégiben a ZeneSzó-sorozat keretében, meg arról is, hogy van benne valami őrület, ami mindig arra serkenti, hogy újabb és újabb dolgokat találjon ki, olyan lehetőségeket fedezzen fel, amelyek eredményeként koncertek, fesztiválok, és más zenei események valósulnak meg. A hangulatos, fotókkal, hangfelvételekkel bőven „megfűszerezett” beszélgetés házigazdája Márkos Albert hegedűművész volt.

Beszélgetőtárs: Márkos Albert hegedűművész

Pozitív hazatérés

Hazatérése talán azért is alakulhatott ennyire zökkenőmentesen, pozitívan, mert Kostyák Előd érezhetően harmóniában van önmagával és a világgal. Erre meg is van az oka: az évek során számos gyermekkori álmát sikerült valóra váltania. Az álmok megvalósulásába talán az is „besegített”, hogy a különböző zenekarokban (Dohnányi-zenekar, Honvéd-együttes, a Győri Filharmónia zenekara, a Camerata zenekar), és kamarazene együttesekben, amelyekben az évek során muzsikált. Mindenhol felfedezte a tanulási lehetőségeket, azokat a „jó dolgokat”, amelyek utóbb előrevitték őt a pályán. Azt meg ugyan ki gondolná mostanság a Kolozsvári Magyar Opera csellószólam vezetőjéről, hogy tíz évig még ír- és skót zenét is játszott.

„A kvartettezés magas szintű egymásra figyelést követel”

Vallja Kostyák Előd, aki már iskolásként kóstolgatta a kvartettezés örömeit, utóbb azonban sok év telt el addig, amíg egy váratlan felkérés hatására, „helyzet van!” felkiáltással fordult opera-zenekari szólamvezető társaihoz, és a pozitív válasz eredményeként közösen létrehozták a Brassai-vonósnégyest. A létesülést ihlető fellépés utóbb elmaradt, ők azonban nem kedvetlenedtek el, s a vonósnégyes azóta is szépen halad a koncertezés és a repertoárépítés útján. Az pedig a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy a Brassai-vonósnégyes további tagjai (Barabás Sándor I. hegedű, Balogh András II. hegedű, Botár András mélyhegedű) is részt vállaltak az estéből, így Kodály I. vonósnégyesének negyedik tételével együtt „tettek pontot” erre az igazán hangulatosra sikeredett rendezvényre.

Szerkesztő: Benkő Judit

Fotók: Györkös Mányi Albert Emlékház, www.magyarnapok.ro, a Kostyák-család archívuma

Articol editat de benko, 17 május 2019, 17:46 / actualizat: 17 május 2019, 21:20