Sajtóklub: Amerikai vs. európai média
„A kétezres évek első felében a posztigazság még nem volt elterjedt, nem telepedett rá a hírszolgáltatásra, a fake news fogalma pedig nem is létezett, és elképzelhetetlen volt, hogy komoly újságíró olyan információt közöljön, amelynek valóságtartalma megkérdőjelezhető. Sajnos ma már, a fake news és a posztigazság korában nem lehet megállapítani, hogy melyik hírnek van valóságtartalma, s melyiknek nincs, illetve ma már azt sem lehet megállapítani, hogy ki manipulálja a sajtó nagy manipulátorait. Összeomlott egy szokás- és értékrend, most egy új értékrend kikristályosodása zajlik Amerikában és nálunk is.” (Ambrus Attila)
Az amerikai médiával, annak mentalitásával, és egyáltalán az Egyesült Államokkal kapcsolatban sok általánosító előítélet él bennünk. A Sajtóklub április 1-jei kiadásában ezekről is beszélgettünk Ambrus Attila közíróval, a Brassói Lapok főszerkesztőjével, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének egykori elnökével, akinek alkalma volt testközelből is megtapasztalni, hogyan működik, milyen rugóra jár az amerikai újságírás, amely nagy-nagy válságban van (akárcsak az európai), de még mindig sokkal színesebb, mint gondolnánk.
Ambrus szerint a legnagyobb baj, hogy politikailag kiszolgáltatottá vált az amerikai újságírás, Kelet-Európában pedig a politikai kiszolgáltatottság veszélye mellett az elbulvárosodás jelenti a legnagyobb problémát. Vendégemet arról is faggattam, hogy ezek szerint, amit Alvin Toffler a Jövősokk (Future Shock) című tanulmányában megírt, ma már sokkal jellemzőbb Kelet-Európára, Romániára, mint Amerikára vagy a vén kontinens nyugati fertályára? A tárgyak, eszmék, értékek szédületes ütemű inflálódására gondoltam, amiről a 2016-ban elhunyt amerikai futurológus már az 1960-as évek legvégén így írt: „Egyre gyorsabb tempóban alkotjuk és koptatjuk el az eszméket… Nem csak a tudás kopik, hanem az emberek, a helyek, a dolgok, az intézmények.” A továbbiakban részletesen kifejti: kapcsolataink egyre felületesebbek, kiegyensúlyozatlanabbak, a technológiai és szociális változások tempója sokkolja, dezorientálja és stresszessé teszi az embereket.
Ambrus Attila úgy véli, csakugyan „elhagytuk” Amerikát, rossz értelemben: a kelet-európai média túlságosan elbulvárosodott, nagyon könnyen feladta, levetkőzte értékrendjét. Míg az Európai Unió nyugati részén a sajtóban még működnek bizonyos szabályok, s felfedezhető az, ha ezeket a szabályokat megszegik, addig nálunk az olvasónak, nézőnek, hallgatónak már fel sem tűnik, ha felrúgják ezeket a (szakmai, etikai) szabályokat.
A lejátszóra kattintva a hétfő délutáni műsor kissé rövidített változatát hallgathatják meg.
Articol editat de mihaly.istvan, 2 április 2019, 17:59 / actualizat: 9 április 2019, 13:20
„A kétezres évek első felében a posztigazság még nem volt elterjedt, nem telepedett rá a hírszolgáltatásra, a fake news fogalma pedig nem is létezett, és elképzelhetetlen volt, hogy komoly újságíró olyan információt közöljön, amelynek valóságtartalma megkérdőjelezhető. Sajnos ma már, a fake news és a posztigazság korában nem lehet megállapítani, hogy melyik hírnek van valóságtartalma, s melyiknek nincs, illetve ma már azt sem lehet megállapítani, hogy ki manipulálja a sajtó nagy manipulátorait. Összeomlott egy szokás- és értékrend, most egy új értékrend kikristályosodása zajlik Amerikában és nálunk is.” (Ambrus Attila)
Az amerikai médiával, annak mentalitásával, és egyáltalán az Egyesült Államokkal kapcsolatban sok általánosító előítélet él bennünk. A Sajtóklub április 1-jei kiadásában ezekről is beszélgettünk Ambrus Attila közíróval, a Brassói Lapok főszerkesztőjével, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének egykori elnökével, akinek alkalma volt testközelből is megtapasztalni, hogyan működik, milyen rugóra jár az amerikai újságírás, amely nagy-nagy válságban van (akárcsak az európai), de még mindig sokkal színesebb, mint gondolnánk.
Ambrus szerint a legnagyobb baj, hogy politikailag kiszolgáltatottá vált az amerikai újságírás, Kelet-Európában pedig a politikai kiszolgáltatottság veszélye mellett az elbulvárosodás jelenti a legnagyobb problémát. Vendégemet arról is faggattam, hogy ezek szerint, amit Alvin Toffler a Jövősokk (Future Shock) című tanulmányában megírt, ma már sokkal jellemzőbb Kelet-Európára, Romániára, mint Amerikára vagy a vén kontinens nyugati fertályára? A tárgyak, eszmék, értékek szédületes ütemű inflálódására gondoltam, amiről a 2016-ban elhunyt amerikai futurológus már az 1960-as évek legvégén így írt: „Egyre gyorsabb tempóban alkotjuk és koptatjuk el az eszméket… Nem csak a tudás kopik, hanem az emberek, a helyek, a dolgok, az intézmények.” A továbbiakban részletesen kifejti: kapcsolataink egyre felületesebbek, kiegyensúlyozatlanabbak, a technológiai és szociális változások tempója sokkolja, dezorientálja és stresszessé teszi az embereket.
Ambrus Attila úgy véli, csakugyan „elhagytuk” Amerikát, rossz értelemben: a kelet-európai média túlságosan elbulvárosodott, nagyon könnyen feladta, levetkőzte értékrendjét. Míg az Európai Unió nyugati részén a sajtóban még működnek bizonyos szabályok, s felfedezhető az, ha ezeket a szabályokat megszegik, addig nálunk az olvasónak, nézőnek, hallgatónak már fel sem tűnik, ha felrúgják ezeket a (szakmai, etikai) szabályokat.
A lejátszóra kattintva a hétfő délutáni műsor kissé rövidített változatát hallgathatják meg.
Szerkesztő: Mihály István
