Lecsengett, de lesz folytatás

Vigh Ibolya és Maneszes Márton énekesekkel folytatjuk a múlthéten elkezdett ismerkedést.

Beszélgetésünk első részében szó esett vendégeim gyermekkorából hozott nótaszeretéről, a fanyalgásról, ami ezt a műfajt kíséri és a lázas készülődésről, amely február másodikai lemezbemutató gálájukat előzte meg. Azóta túl vannak a Kolozsvári Magyar Operában tartott nagysikerű nótaestjükön, amelyen közkedvelt vendégfellépőkkel, a budapesti ifj. Sárközi Lajos és zenekara kíséretével bűvölték el a műfaj szerelmeseit. Az énekeseket a továbbiakban pályájuk alakulásáról, a közönséggel és egymással való kapcsolatukról faggatom.

Maneszes Márton: Gy.Tatár Évának mindent köszönünk, ő volt az, aki mindkettőnket felkarolt. Azt mondta, hogy „te leszel Marcsa, te pedig Baracs”. Köszönöm azoknak, akik megtanítottak beszélni. Amikor Évike úgy döntött, hogy a Mágnás Miskát felújítja és majdnem minen szereplőt kicserélt, akkor a szó szoros értelmében szavanként magyarázták nekem, hogy mit hogyan kell ejteni. Én ezt nem szégyellem. Szeibert Pista azt mondta, hogy „Marci, nagyon rosszul állsz a színpadon”. Alapvető dolgokat nem tudtam. Ezt sem szégyellem, mert nem vagyok tanult énekes, én magánúton tanultam, illetve nagyon sokat „loptam”.

Vigh Ibolya: Volt aki azt mondta: „neked könnyű, tíz percet énekelsz, s azzal befejezed a munkádat.” Pedig megdolgoztam ezért, az egész gyermekkorom arra ment rá, hogy gyakoroltam, zongoráztam.
Sok embert ismerünk meg így, hogy fellépéseink vannak, jövünk-megyünk, találkozunk a közönséggel. Azokhoz is elvisszük a magyar nótát, akik nem tudnak eljönni operába. Jó lenne, ha az opera is kiszállhatna darabjaival, ahogyan régen tette. A nóta közönsége a középkorosztály, de most már a fiatalok is kezdenek ráébredni arra, hogy nem kell szégyellniük, hogy szeretik. Persze van aki letagadja azt is, hogy honnan származik, hogy nóta közelben nőtt fel.

Szerkesztő: Csatári Melinda

Articol editat de csatari.melinda, 8 február 2019, 16:03