Kép, zene, animáció és mozgás egy kollázsban
Kollázs-előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Leta Popescu rendezésében.
A Lát(hatatlan) a kolozsvári színház 2017-ben, fiatal rendezők számára meghirdetett pályázatának egyik nyertes projektje, témája a sebezhetősége egy olyan korban, amikor úgy tűnik, az egyetlen biztos pont a bizonytalanság. A darabban nincsenek szerepek, sokkal inkább érzésekre épít. Hét különböző részből áll, amely a sebezhetőség hét fokozatát hivatott megjeleníteni. Leta Popescu egy utazásra hívja a nézőt az érzések világában, kiindulópont az egyedüllét, a végpont pedig a magány.
A Lát(hatatlan) című előadásban román és magyar kortárs szerzők által jegyzett szövegeket hallhatunk, amelyekhez kollázsként társulnak a képek, a színészek mozgása, vizuális installációk. Mi ezeknek különböző tényezőknek a szervező elve, hogyan válik a kollázs színházi előadássá? – kérdeztük a Lát(hatatlan) sajtótájékoztatóját követően Leta Popescu rendezőt? Majd a továbbiakban az ezúttal a színpadi mozgásért felelős Sinkó Ferenc mesél a rendezővel való közös munkáról.
Összeállította: Kristály Bea
Fénykép: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház
Articol editat de kristalybea, 5 február 2019, 17:55 / actualizat: 5 február 2019, 20:55
