Búcsúzunk Eimuntas Nekrošius litván rendezőtől
Végső tisztességet tenni hívjuk hallgatóinkat – egy nagyformátumú alkotótól búcsúzunk.
Jelenet a Kurafiak című előadásból – egy pillanat, amelynek kimunkálásán hosszasan dolgozott a társulat Nekrošiusszal
A litván színjátszás kiemelkedő személyisége, Eimuntas Nekrošius rendező tavaly november 20-án, 66. születésnapja előtt egy nappal hunyt el. Kolozsváron két nappal később kezdődött az Interferenciák fesztivál, amely az első világháború centenáriuma kapcsán a háborúra és az azt követő változásokra reflektált. Ide kapott meghívást a litvániai Klaipėda Drámai Színház Sons of a Bitch – magyarul: Kurafiak – című előadása, amelyet egy másik kiemelkedő litván alkotó, Saulius Šaltenis darabjából Eimuntas Nekrošius állított színpadra. A 9 napos rendezvénysorozatot kétségkívül beárnyékolta a szomorú esemény, de kezdve már onnan, hogy első nap Tompa Gábor színház- és fesztiváligazgató a Nekrošius emlékének ajánlotta a fesztivált, aki csak tehette, megemlékezett róla – nyilvános beszélgetések, találkozók és baráti társalgások során egyaránt. Egy emberről természetesen azok tudnak igazán beszélni, méltatni a jellemét és a munkásságát, akik dolgoztak már vele. Hallgatóinknak is ők segítenek ezúttal, hogy közelebbről is megismerjék, megértsék ezt a nagyszerű rendezőt. A három színész – Darius Meškauskas, Regina Šaltenytė és Igoris Reklaitis – a Kurafiakat követő közönségtalálkozón elevenítette fel nagyon is friss emlékeit a rendezővel való együttműködéséről.
Eimuntas Nekrošius 1952. november 21-én született egy kis litván faluban, Pažobrisban. 18 éves koráig tanyán élt földműves családjával, majd a Vilniusi Állami Konzervatóriumba jelentkezett, és egy évvel később felvették a moszkvai Állami Színházművészeti Főiskola rendező szakára. 1978-ban diplomázott, és visszatért Litvániába, ahol a kaunasi Drámai Színházban és a vilniusi Állami Ifjúsági Színházban dolgozott. A budapesti Nemzeti Színház honlapján közzétett megemlékezés szerint „ebben az időszakban formálódott ki sajátos, metaforikus színházi nyelvezete, mely leginkább a későbbi, Csehov és Shakespeare művei alapján készült legfontosabb előadásainak védjegye lett. Az 1997-ben rendezett korszakos jelentőségű Hamlet-előadása után egy évvel megalapította a Meno Fortas (Művészet Erődje) társulatot, amely 2000-ben az Európai Színházi Unió tagja lett. Nekrosius számos nemzetközi színházi díjat kapott: Othello című produkciójáért Arany Maszk-díjat nyert a Legjobb külföldi előadás kategóriában, majd még háromszor kapott Arany Maszk-díjat. 2001-ben neki ítélték oda az egyik legrangosabb orosz színházi elismerést, a Sztanyiszlavszkij-díjat, majd négy évvel később megkapta a kelet-európai művészeknek és tudósoknak járó Herder-díjat. 2002-től számos operát is rendezett a többi között Firenzében, a milánói La Scalában, a moszkvai Bolsoj Színházban és a Litván Nemzeti Operaházban.” Halála előtt egy következő előadáson dolgozott: Ruggero Cappuccio Oidipusz Kolónoszban című művének színpadi változatát Pompei amfiteátrumában tervezték bemutatni.
Összeállításunkban a Kurafiak három színészével – a Karvelis harangozót játszó Darius Meškauskasszal, a Mariját megformáló Regina Šaltenytėvel és Zaksas doktorral, vagyis Igoris Reklaitisszal – emlékezünk Eimuntas Nekrošius litván rendezőre. A műsor második felében Visky András művészeti vezetővel idézzük fel a 6. Interferenciák témáját.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Articol editat de zsoltferencz, 15 január 2019, 18:53
