A huszadik századi szent, aki Auschwitzban életét adta rabtársáért

Százhuszonöt éve, 1894. január 8-án született Szent Maximilián Maria Kolbe lengyel ferences rendi szerzetes, vértanú, aki Auschwitzban egy családos rab helyett önként vállalta az éhhalált.

Rajmund Kolbe egy német takács és egy lengyel bába gyermekeként látta meg a napvilágot Zduńska Wola-ban, az Orosz Birodalomhoz tartozó Lengyel Királyságban. Anyagi nehézségekkel küzdő családja a jobb megélhetés reményében előbb Lódzba, majd Pabianicébe költözött. Rajmund 1906-ban végezte el a városi kereskedelmi iskolát. A következő évben bátyjával, Franciszekkel együtt belépett a ferences rendbe. 1910-ben lett novícius, és felvette a Maximilián nevet.
Elöljárói hamar felfigyeltek tehetségére, 1912-ben Rómába küldték, ahol 1915-ben a pápai Gregorian Egyetemen filozófiából doktorált.
1914. november 1-jén szerzetesi fogadalmat tett, a Maria nevet ekkor vette fel. A következő évtől a római Seraphicumban (Nemzetközi Ferences Kollégium) tanult, ahol 1919-ben teológiai doktorátust szerzett.
1918. április 28-án pappá szentelték. 1919-ben visszatért Lengyelországba, ahol a krakkói ferences szemináriumban filozófiai és egyháztörténeti előadásokat tartott.
1922-ben megalapította és 5 ezer példányban kiadta a Szeplőtelen Szűz Mária Lovagja (Rycerz Niepokalanej) című népszerű vallási folyóiratot. Az újság és egyúttal a Mária-kultusz terjesztésének sikeréből merített erőt a kolostoralapításhoz: 1927-ben Varsó közelében létrehozta Niepokalanówot, a Szeplőtelen Szűz tiszteletére elnevezett ferences
kolostort és kiadót.

Maximilian Maria Kolbe fotó: niepokalanow.eu

A törékeny alkatú és egészségű, de kifogyhatatlan energiájú szerzetes 1930-ban már újra úton volt. Először Rómába, majd onnan Japánba ment, hogy a Mária-kultusznak a Távol-Keleten is híveket szerezzen. Nagaszakiban megszervezte a papnevelő szemináriumot, s tízezer példányban japánul is megjelentette a „Szeplőtelen Szűz Mária Lovagját”. Hat év missziós munka után tért vissza Niepokalanówba, ahol rendházfőnökként, megújult erővel folytatta a munkát.
Rendházfőnöksége alatt adták ki a Maly Dziennik című napilapot, rotációs nyomdagépet vásároltak, távírót helyeztek üzembe, gyermekeknek szóló, harmincezer példányban megjelenő vallási folyóiratot és rádiót alapítottak, lerakták a kolostortemplom alapjait. Nagyratörő terveiknek a második világháború kitörése vetett véget.
Niepokalanówban, a világ legnagyobb katolikus kolostorában több mint 760 szerzetes élt és dolgozott 1939. szeptember 1-jén, Lengyelország lerohanásának napján. Tizenkilenc nappal később a németek letartóztatták, és két és fél hónapig fogva tartották Kolbét, elszállították a távírót, a nyomdagépeket, a templom építésére szánt építőanyagot. A kolostor az üldöztetés ellenére is otthont adott 3000 poznani kitelepítettnek, menedéket nyújtott 1500 zsidónak. Kolbe szabadulása után illegálisan kiadott újságjában ostorozta a náci ideológiát, szerzeteseit biztonságuk érdekében hazaküldte, mindössze negyvenen maradtak az épület falai között.
1941 februárjában a Gestapo négy rendtársával együtt ismét letartóztatta, májusban az auschwitzi megsemmisítő táborba vitték, a 14-es barakk 16670-es számú foglyaként a holttestek szállítása volt a feladata.
1941. július végén egyik rabtársuk megszökött, s büntetésből éhhalálra jelöltek ki tíz embert, köztük Franciszek Gajowniczeket (1901-1995), a lengyel hadsereg őrmesterét, aki az ítélet hallatán gyermekei nevét kiáltva roskadt össze. Ekkor Kolbe kilépett a sorból, és felajánlotta életét Gajowniczekéért cserébe. A meglepett német tiszt némi habozás után őt küldte a halálcellába, ahol a böjtöléshez szokott pap több mint két hetet élt étel és ital nélkül, túlélve rabtársait, akikkel a kínok közepette együtt imádkozott. 1941. augusztus 14-én – amikor a cellába újabb tíz rabot küldtek – a még élő szerzetest fenolinjekcióval megölték.
Egyik fogolytársa szerint „A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nem csak egy embert mentett meg az életnek: tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.”

II. János Pál pápa és Franciszek Gajowniczek Maximilian Kolbe 1982-es kanonizációján. Fotó: papalartifacts.com

Az életét embertársáért feláldozó papot 1971. október 17-én VI. Pál pápa avatta boldoggá, 1982. október 10-én II. János Pál pápa vértanúként avatta szentté. A szertartáson jelen volt a megmentett Gajowniczek is.

Szent Maximilián egyike a londoni Westminster Apátság nyugati homlokzati bejárata fölött szobrot kapott 10 huszadik századi
mártírnak. 1991-ben Krzysztof Zanussi Életet az életért című filmjében állított neki emléket. A 2011-es évet – mártírhalálának
70. évfordulóját – a lengyel szenátus Maximilián Kolbe évvé nyilvánította.
Halálcelláját az Auschwitzba (Oswiecim) látogató pápák is felkeresték, II. János Pál 1979-ben, XVI. Benedek 2006-ban, Ferenc pápa 2016. július 29-én mondott ott csendes imát.

forrás: mti

Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2019 január 6, 12:44 / actualizat: 2019 január 7, 8:47