A foci mint az emberiség tükre
Igaza van Kukorelly Endrének, aki szerint mindazok, akik öt-hat-hétévesen megfertőződtek a futballal, mindhalálig nem szabadulnak tőle.
Életelemük, létformájuk lesz, egyfajta szent dolog… S ezek az immár hajlott korú férfiak persze a játékot is képtelenek abbahagyni, kiscsapatokban, baráti körökben addig rúgták és rúgják a labdát, amíg egészségi állapotuk s az orvos megengedi, akár hatvan/hetven éves korukig is, s még tovább. S ez a megrögzött szokás egy fura, egyezményes rituálé formájában még akkor is megmarad, ha már csak beszélnek róla: amikor sörözés és bográcsozás közben rákezdenek az „emlékszel” kezdetű végeérhetetlen történetekbe, amelyeket mindenki kívülről fúj már, mégis mondja, csak mondja és a többi átszellemülten hallgatja. Merthogy ez volt az ifjúsága, az élete… legalább is az, ami igazán szép volt benne…Tudhatjuk meg Borsi-Kálmán Béla Pszeudó – Fociesszék című könyvének ajánlójából. A kötet kolozsvári bemutatójára december 18-án került sor a Kolozsvár Társaság székhelyén. Az esemény után a szerző majd Lakatos Artúr történész a BBTE oktatója méltatja a kötetet.
Riporter: László Tibor
Fotó: Horváth László
Articol editat de gergelyzsuzsa, 30 december 2018, 08:12 / actualizat: 3 július 2020, 11:30
