Érzelem, vagy erkölcsi kötelesség?
Plesek Zoltán pszihológussal azon gondolkodunk, hogy a pátoszon túl, mit jelent a hazafiság, a hazaszeretet.
A hazaszeretet a hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez való ragaszkodás, amely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez és tettekben is megnyilatkozik: kötelességekben, önzetlenségben, önfeláldozásban. Nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, lábra kap az önzés, az elszigetelődés, az elzárkózás, a magánérdekek kielégítésének hajhászása- írja a Pallas Nagylexikon.
Ha a hazaszeretet egészséges formája a családból, a nevelésből származik, megkönnyítheti az ember közösségéhez kapcsolódását, kötődését, de megmondom őszintén, hogy én jobban szeretem a racionális változatát a hazaszeretetnek. Ennek viselkedésbeli, erkölcsi szabályai vannak, gondolati rendszere van. Az ösztönös, érzelmi, karikaturizált hazaszeretetben csak szlogenek vannak: MI így, MI úgy… Ez fanatizmus felé vezethet. Kin gyalogolunk át? Ha megnézzük ezt a két szomszédos országot, egy térképen nem férnek el soha. Eszembe jut a focirajongók barbársága: kimegyünk egy jót ordibálni, szitkozódni, szétverni a stadiont, a sport már csak ürügy. A hazafiasságomban is kell lennie kontrollnak. Attól, hogy magyarnak tartom magam, még nincs jogom bárki máson átgyalogolni. Pengeélen való tánc, hogy „valakikért” és ne „mások ellen” dolgozzam.
Lehetek büszke az őseimre, de hogyan fejezem ezt ki? Úgy, hogy kijelentem, vagy úgy, hogy képviselem azt, amit ők jelentettek? Ne épp az ellenkezőjét tegyem annak, amit azok tettek, akiknek a tollaival ékeskedem. Ha valaki büszke hazafinak tartja magát, akkor ide a listát, hogy mit tett a nemzetéért. Elismeréssel nyugtázhatjuk, ha valamit megvalósítottunk, ha értéket tudunk felmutatni. Ne csak pöffeszkedésről legyen szó, ne csak a hazai pálinkafogyasztás jelentse a kultúránkat, hanem valamilyen vállalás. Azt hiszem, hogy nincs joga mindenkinek ünnepelni. A lelkes, felületes ünneplők mellett vannak csalódottak, akik számonkérik az ünnep mögötti tartalmat. Ez egy valós követelés, csak kevesen vannak, kevesen gondolják át, kevesen hajlandóak szembenézni a dolgokkal. Az érzelmekkel telítődés és a nemgondolkodás mindig kényelmesebb.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2018 november 30, 15:50
