Az otthon ott lesz, ahol megállunk?

Vetési Nándor színész- rádiósból lett kántor-diakónus. Bárhol él, mindenütt otthon tudja érezni magát.

„Voltam már favágó, ácssegéd, lemezlovas, értékesítő, ültető, világosító, hangosító és benzinkutas, egyszóval sok mindent kipróbáltam. A Pece parti Párizsból származom, ott kezdtem előadói karrieremet, eleinte csak versmondó versenyek formájában, majd a kolozsvári Színház és Televízió Egyetemen tanultam. Amellett, hogy játszom a Váróterem Projektben, minden reggel igyekszem fülön csípni a Paprika Rádió hallgatóit.” – írta pár évvel ezelőtt magáról Nándi, majd hirtelen eltűnt a színpadról és a mikrofon mellől. Családostól a Brassó megyei Alsórákosra költözött, hogy a közben elvégzett zenepedagógiai tanulmányait zenetanárként kamatoztassa. Emellett kántor lett és diakónus. Egy újabb fordulattal elköltözött a Hargita megyei Nagygalambfalvára és ma a Gyulafehérvári Caritas tevékenységét koordinálja Udvarhely régióban. Hátrányos helyzetű gyermekek nappali foglalkoztató központjaiban teszi hasznossá magát. Vetési Nándort a Kolozsvári Magyar Napokon a Paprika Rádió sátrából ugrattuk ki, hogy váltsunk futólag pár szót.

Jelenleg van 230 barna gyermekem és egy vörös. A vörös a sajátom, a többiekkel a Caritas programjában foglalkozunk Udvarhelyszék nyolc településén. Ma nem az az ember lennék, aki lettem, ha gyermekkoromban édesanyám nem olvas mesét nekem. Ezek a gyerekek otthon nem hallottak mesét, csak az iskolában. Érdemes átgondolni, hogy mekkora lépéshátránnyal indulnak. Őket segíteni kell. Mindenki tehetséges valamiben, csak meg kell keresni azt, hogy miben. És abban kell segítenünk tanárként, emberként, hogy megtalálja azt, amiben jó és abban tudjon érvényesülni.
Ha az ember nyitott szemmel és nyitott szívvel jár, akkor mindig megtalálja a helyét és a feladatát, ami továbbviszi őt. Csak azok tudnak magukba zuhanni, akik nem figyelnek az őket megszólító kihívásokra.

Szerkesztő: Csatári Melinda

Articol editat de csatari.melinda, 17 október 2018, 16:05