November 3-án, 8-án,és 24-én műhelyfoglalkozásra várják az egyszerű, szórakoztató, s nem utolsó sorban „léleksimogató” alkotómunka iránt érdeklődőket. Részletek itt.
Átváltozás
Baxter-Dáné Gabriella:
Ez a bútorfestés gyakorlatilag munkaterápia. Nagyon könnyű a technika, nagyon jól el lehet benne mélyülni, teljes „flow”-élményt biztosít, ki lehet kapcsolódni és be lehet vonódni a színek világába. Az alkotás folyamata nem tűnik munkának, hanem éppen ellenkezőleg, kiemel a hétköznapok szürkeségéből, kötöttségéből. Kinyit előttünk egy színes világot. A színek meghatározzák a hangulatunkat. Például konyhában a narancssárga éhségérzetet kelt, nem ajánlom, csak azoknak, akik hízni szeretnének. Egy tanulószobában a bútorok színe nyugtathatja vagy felpezsdítheti a gyereket.
Szentannai Enikő:
Egy nagyvállalatnak voltam ügyvezető igazgatója és társtulajdonosa szinte húsz évig. Majd úgy döntöttem, hogy egy számomra emberibb léptékű munkát választok. Úgy szeretnénk dolgozni és fejlődni, hogy ez kényelmes ritmusban történjen. Sokat dolgoztam olyan környezetben, ahol sokszor lélektelen hajtást éreztem, ami előbb-utóbb kiégéshez vezet. Ki merem mondani, hogy úgy akarom ezt a munkát szívvel-lélekkel csinálni, hogy ne egy nehéz súlyként cipeljem a hátamon, hanem szeressem elejétől végig a folyamatát, az úton levést élvezzem.
Ez a bútorfestés gyakorlatilag munkaterápia. Nagyon könnyű a technika, nagyon jól el lehet benne mélyülni, teljes „flow”-élményt biztosít, ki lehet kapcsolódni és be lehet vonódni a színek világába. Az alkotás folyamata nem tűnik munkának, hanem éppen ellenkezőleg, kiemel a hétköznapok szürkeségéből, kötöttségéből. Kinyit előttünk egy színes világot. A színek meghatározzák a hangulatunkat. Például konyhában a narancssárga éhségérzetet kelt, nem ajánlom, csak azoknak, akik hízni szeretnének. Egy tanulószobában a bútorok színe nyugtathatja vagy felpezsdítheti a gyereket.
Egy nagyvállalatnak voltam ügyvezető igazgatója és társtulajdonosa szinte húsz évig. Majd úgy döntöttem, hogy egy számomra emberibb léptékű munkát választok. Úgy szeretnénk dolgozni és fejlődni, hogy ez kényelmes ritmusban történjen. Sokat dolgoztam olyan környezetben, ahol sokszor lélektelen hajtást éreztem, ami előbb-utóbb kiégéshez vezet. Ki merem mondani, hogy úgy akarom ezt a munkát szívvel-lélekkel csinálni, hogy ne egy nehéz súlyként cipeljem a hátamon, hanem szeressem elejétől végig a folyamatát, az úton levést élvezzem.
