Már tervezem a következő utamat
Articol editat de gergelyzsuzsa, 21 szeptember 2018, 14:53
A Halál-völgyben tikkadozunk 48 fokban, vad, víz vájta szakadékokból pislogunk az ég felé, lélekvesztő repülőből szemléljük a Grand Canyont és a Colorado folyót, Santa Monicaban és Malibuban sétálunk a Csendes-óceán partján Csatári Gáborral, aki a nyáron három hétig feszegette határait Amerikában.
5-8 évente elkap az „utazhatnék”, de mert nem tudok korlátlan ideig csavarogni, nem nevezném magam „utazónak”, inkább „nyaralónak”. S mert rövidebb, ezerszer koncentráltabb és megterhelőbb az ilyen csavargás. Mivel naponta többszáz emberrel érintkezem a munkám során, ott nem kerestem az emberek társaságát, a sivárságra vágytam, a hegyekre, a sivatagra. Én elmentem a teljesítőképességem határáig, mert maximalizáltam a három hét alatt meglátogatható érdekességek számát.
Nem akartam időt szánni a városokra, mégha úgy is tűnik, hogy a legjobb dolgokat vontam így meg magamtól. Aztán néhány várost futólag láttam és kiderült, hogy a legrosszabb dolgokat sikerült kihagynom és a legjobbakból vettem ki a részem. Sok ember azt hinné, hogy ott a fejlett nyugat fogadja, holott ez nagy tévedés. Láttam nyomort, hajléktalanokat, „zombikat”, szemetet, fejetlenséget. Biztosan jelentős a Szilícium-völgyben a jómódban élők száma, de annyira szétnyílt az olló szegények és gazdagok között, hogy a lecsúszottak hányada is számottevő. Alig vártam, hogy San Franciscóból elinduljak a természeti látványosságok irányába.
Szerkesztő: Csatári Melinda
