Címlap » Vezető » Főoldal » Újabb lépés a Kuncz Aladárról kialakítandó teljes kép felé

Újabb lépés a Kuncz Aladárról kialakítandó teljes kép felé

Kevésbé ismert, hogy Kuncz Aladár tevékenységének döntő részét nem szépprózai munkái képezik, és az alkotó – sokak által kiemelt és elismert – 1920-as évekbeli erdélyi irodalomszervezői, szerkesztői és fordítói tevékenysége is árnyékot vet fiatalkori értekezői munkáira.

Az életműsorozat negyedik kötetében közreadott művek e korai életszakasz monográfiáit, Kuncz Aladár szintetizáló irodalomtörténészi tevékenységének eredményeit „hozzák fényre”. A fiatal értekező ugyanis három komoly munkát is készít 1907–1913 közt. Egyetemi díjnyertes szakdolgozata az alapja 1907-es Toldy Ferenc című doktori értekezésének, 1908 és 1910 között írhatta a most első ízben közölt, A magyar irodalomtörténet elméletének és módszerének fejlődése Toldy Ferenc óta című nagy ívű pályaművet. Valamint ebbe a sorba illeszkedik az 1912-ben Thököly a francia irodalomban címmel írt tanulmány is, mely az Erzsébetvárosi Állami Főgimnázium Értesítőjének különlenyomataként is megjelent 1914-ben.
Kuncz Aladár irodalom- és tudománytörténeti munkáinak Boka László és Rózsafalvi Zsuzsanna által gondozott közreadása méltán illesztheti össze ennek az első világégés által kényszerűen szétszabott pályának két térfelét. A kolozsvári Kriterion könyvkiadó és a budapesti Országos Széchényi könyvtár által kiadott, az életműsorozatba tartozó új kötetet augusztus 2o-án mutatták be a 9. Kolozsvári Magyar Napok keretén belül. Ezt követően beszélgettünk el Boka László irodalomtörténésszel.