Címlap » Vezető » Főoldal » Akinek a szabadság a függősége

Akinek a szabadság a függősége

„Hegyet hágunk, lőtőt lépünk” Cézé Ferencz Attila csíkszeredai hegymászóval.

Az EMKISZ által szervezett élőKönyvtárban „olvastam ki”, de halogattam beszélgetésünk közreadását, mert tudtam, hogy május végén Nepálba indul Kocsis Andor társával és megvártam, hogy szerencsésen hazaérjen és elmesélhesse: milyen a Himalája-hangulat. Az élőKönyvtár vendégeként Cézé izgalmas „kalandregénynek” számított. Ez állt bemutató-kartotékján: gyermekkora óta vonzzák a hegyek és a magaslatok, gondolatai már akkoriban a „felhők fölött jártak”. Kezdetben a hazai hegyeket járta, de azóta már megmászta az Alpok és a Dolomitok jónéhány csúcsát, a 4810 méteres Mont Blanc-ot, a közép-ázsiai Kirgizisztánban a 7134 méteres Lenin csúcson 6250 méterig jutott fel.
Omul csúcs, Moldoveanu, Negoiu, Oltárkő, Retyezát, Bucsecs hegység, jégmászás a Békás szorosban, Nagyhagymás, Lücknerhaus, Grossglockner, Marmolada, Wildspitze, Mont Blanc- találomra kiragadott példák Cézé Ferencz Attila geológus „repertoárjából”. Hegymászás, kerékpározás, falmászás, futás, síelés- kapásból felsorolt sportok, amelyek kitöltik szabadidejét.

A hegymászás drága mulatság”, de nagyon sok emberrel találkozol, más kultúrákat ismersz meg, szoros barátságok alakulnak ki. Ez olyasmi, ami nekem minden pénzt megér.

Szerettem volna érezni, hogy milyen az, amikor a végtelent látod, amikor megtapasztalod azt, hogy kicsi porszemnyi sem vagy. A hegymászás nehézsége sok esetben nem a magasságában rejlik. Van olyan útvonal, itt Romániában is, kétezer pár méteren, a Kék Repedés (Bucsecs-hegység), amit biztos, hogy soha életemben nem fogok megmászni. Én nem szeretnék ebbe belehalni. Öreg hegymászó szeretnék lenni és nem egy híres, mindent megmászott, 32 évesen meghalt valaki, akiért aztán emléktúrát szerveznek.

Hozzá vagyunk szokva a netes kommunikációhoz. A Himalájában az első napokban még használtuk az internetet, de aztán úgy döntöttünk, hogy elszakadunk ettől a világtól és csak arra koncentrálunk, ami itt van, minél jobban használjuk ki, éljük meg, hogy itt lehetünk. Inkább beszélgettünk hat órát, mintsem, hogy elővegyük a telefont, feltenni két képet.
Népszerűsítjük az aktív életet, nem föltétlenül a hegymászást, vagy a profi sportot, hanem egyszerűen a természetszeretetet. Jó lenne, ha az emberek kicsit kiszakadnának a virtuális világból, ha egy hétvégén kikapcsolnák a telefonjukat és kimozdulnának a természetbe.