Címlap » Vezető » Főoldal » Hogyan lát, aki nem lát?

Hogyan lát, aki nem lát?

Nagy Andrea újságíróval, a kommunikációtudományok doktoranduszával ismerkedünk.

Információink 70%-át szemünk segítségével, vizuális úton szerezzük. A látó embereknek ez természetes, mindennapi állapot, mert látásuk életük, identitásuk része. De vajon milyenek a mindennapjai egy nemlátó embernek?
Nagy Andrea huszonéves lány pár hónapja dolgozik a Kolozsvári Rádió román szerkesztőségében. Reggelente botjával araszolva érkezik, s derűjét, barátságos mosolyát soha nem felejti otthon.
Tabu-e a vakság? Hogyan reagálnak az emberek a vakságra? Sajnálkoznak? Segítenek? Hogyan éli meg egy családjából kiszakadó kigyerek az intézetbe kerülést, mi válik otthonává? Felnőttként képes ellátni magát, önálló életet élni? A társadalom bezárkózásra ítéli? Dolgozhat, sportolhat, olvashat, mozizhat, kocsmázhat? Tud-e pityókát pucolni? S mert nem látja, belelép a kutyagumiba? Igaz-e, hogy egy látássérült többi érzékszerve felerősödve működik? Miben van ő előnyben a látókhoz képest?

Egyáltalán nem gondolkodom képekben. Ezek még az álmaimból is kimaradnak. Hangokban, textúrákban, mozgásban, illatokban, érzésekben álmodom. A képi dimenzió teljesen kimarad, főleg azoknál, akik vakon születtek.
A számítógépemen van képernyőolvasó program, ez egy hang, ami szinte mindent felolvas, ami egy gépen történik. Így tudom követni például, hogy miket írsz a közösségi oldalon.
Zavarban vagytok velünk. És túlbonyolítjátok a dolgokat. Megijedtek. Mikor egy vak át akar kelni az úttesten, figyel és kiszámítja magában, hogy milyen távol van a közeledő autó. Ti elkapjátok és nem engeditek át. Azt az érzést veszitek el tőle, hogy ő is képes önállóan gondolkodni.

Nagy Andreának mindene megvan: családja, munkája, barátai és humorérzéke ahhoz, hogy teljes életet éljen. Hasonlót kívánok minden akadályozottsággal élő embertársunknak. Hogy ne vakként, hanem emberként tartsuk számon őket. Hogy ne intézzük el bottal járó, munkaképtelen, zebrán átvonszolható, pénzt markábanyomható skatulyázással. Hogy húsbavágó gondjaikkal, mint a közoktatás, a foglalkoztatás, törődjön az állam!