„Tudni kell, hol él a hang.” Bemutatjuk György Leventét

A zenekari árokban muzsikáló egykori nagybőgős ma már külföldi zenés színházak kedvence, de a zenekari harmóniák mostanság is erőteljesen „energizálják” szerepértelmezéseit.

Művészi útjának alakulása csöppet sem mondható szokványosnak: az opera világával „alulnézetből”, a zenekari árokból, a Kolozsvári Magyar Opera nagybőgőseként ismerkedett. Tizenkét évi éneklés eredményeképp György Levente ma már valósággal dúskál a szerepekben: repertoárja 45 szerepet tartalmaz. Évente hét-nyolc szerepet kell megtanulnia, és ezt – zenekari tapasztalatai tükrében – még mindig kevésnek érzi.
Vágyott már a Kékszakállú herceg szerepére, de tudta: a herceget ki kell várni, erre a szerepre hangilag is meg kell érni, Németországban nem véletlenül éneklik Wagner-basszusok a Bartók-opera címszerepét. Színpadon nemrég Kolozsváron debütált a szerepben, amelyet koncertformában azonban már énekelt egyszer. Szinetár Miklós rendezését „nyugodtnak” érzi, egyéni elképzelése a szerepről szenvedélyesebb: férfi és a nő drámai konfrontációját intenzívebben szeretné alakítani és reménykedik abban a majdani Kékszakállú-produkcióban, amelyet esetleg majd éppen az ő egyéniségéhez alakít a rendező.

Szenvedélyesen izzó pszicho-triller

Előadás közben a közönségnek is éreznie kell, hogy a Kékszakállú herceg és Judit kapcsolatának alakulása lényegében egy szenvedélyes pszicho-triller – véli György Levente, aki főleg németországi tapasztalatai alapján – minden egyes frázisnak, mondatnak kitartóan kutatja a pszichológiai hátterét.

A Kékszakállúban nagyon fontos a hangvétel, vannak a műben nagyon introvertált frázisok, hangilag gazdagon meg kell mutatni amit Bartók belekomponált ebbe a műbe.
Számomra az egész Kékszakállú egy pszicho-triller. Mindennek, amit a herceg Juditnak, önmagának, vagy a közönségnek mond, próbálom megtalálni a pszichológiai hátterét. Ezen kísérleteztem, és továbbra is próbálom úgy alakítani, hogy még pregnánsabb legyen: a közönségnek is éreznie kell, hogy itt a pszicho-triller erősen működik. Bartók zenéje izzik, én pedig mivel a zenekarból is ismerem ezt az operát a fantáziámat valósággal „energizálják” ezek a harmóniák.

 

Kékszakállú fotók: Szabadi Péter

Szerepformálást energizáló harmóniák

Az énekesnek a mai ember érzelmi világához kell alkalmazkodnia, éppen ezért a szerepek megjelenítéshez az eszközöket hangilag és színészileg is a jelenben keresi. Boldognak érzi magát: ennek egyik fő titka, hogy nincsenek technikai nehézségei, és valósággal dúskálhat a szerepekben: hangterjedeleme és technikája ugyanis lehetővé teszi, hogy bariton, basszbariton és basszus szerepekben egyaránt fellépjen. Olyan parádés szerepeket alakíthat sorozatban, mint Falstaff és Don Pasquale, a Freischütz remetéje és a Cigánybáró Zsupánja, Pluto az Orfeuszban és a Sporlós Bill a Mahagonnyból, Rocco a Fidelióban, Daland a Bolygó hollandiban és még sok más mély hangú operahős. Honlapján például Attila áriájával „fogadja” a látogatót. Szerencséje is volt mert nagyszerű énekesektől tanulhatott: hangját a svájci nemzeti operaiskolában (Schweizer Opernstudio) tökéletesítette, a magasságokat például magától Nicolai Geddától leshette el, de dolgozott Francisco Araizával és Polgár Lászlóval is.

Dúskál a parádés szerepekben

 

A gége mindig szabadon kell működjön: az embernek tudnia kell, hol „él” a hang. A voce ugyanis több dimenziós kell legyen: legalább három dimenziósnak kell lennie ahhoz, hogy a közönség is tudja élvezni a színeket: a leheletfinom pianissimóknak el kell hallatszaniuk a egészen az utolsó sorig, fenţ az emeleten: amikor például a Kékszakállú azt mondja: „félsz”-az utolsó nénikét is ki kell kell rázza a hideg, annyira precízen kell énekelni, ehhez pedig meg kell legyen a megfelelő technika.

 

Mustafa szerepében (Rossini: Olasz nő Algírban) több mint ötven előadást énekelt gyermekeknek.

A Kolozsvári Magyar Opera egykori nagybőgőseként fontosnak érezte, hogy az itthoni közönség is hallhassa a hangját hogy a kolozsvári operakedvelőknek is ízelítőt nyújtson zenés színpadi megvalósításaiból, annak a művészi útnak az eredményeiből, amelyet énekművészként az utóbbi években külföldi zenés színházakban (a svájci Biel Solothurn színházban, majd 2011-től Hildesheimban, a Theater für Niedersachsen színpadán) bejárt. A Kékszakállú-előadás alapján biztosra vehetjük, hogy a jövőben más előadásokban is hallhatjuk majd itthon György Leventét.

Szerkesztő-riporter: Benkő Judit

Articol editat de benko, 17 április 2018, 22:27 / actualizat: 5 július 2020, 12:51