Szabó Enikő mint Kurázsi mama – „a legfontosabb, hogy legyen a színház mindenkié!”

Articol editat de zsoltferencz, 9 április 2018, 14:42 / actualizat: 9 április 2019, 13:55

Kurázsi mama (Szabó Enikő) és gyermekei: Eilif (Pap Tibor), Stüsszi (Bende Sándor), Kattrin (Bokor Andrea)

Mit jelent a háború és mi a béke? Melyikből hogyan tud profitálni egy olyan valaki, aki arra tette fel az életét, hogy tűzön-vízen keresztül megvédi a gyermekeit? Mennyire lehet erős az anyai szeretet, mettől meddig terjednek a hatósugarai? Olyan kérdések ezek, amelyeket a ma emberének is feltesz Bertolt Brecht német drámaíró, költő, rendező, a 20. századi színház egyik megújítója. 1939-ben megjelent történelmi drámáját, amely a 30 éves háború idején, 1618 és 1648 között játszódik, Sorin Militaru rendezésében vitte színre a Csíki Játékszín társulata. A bemutatót idén február 23-án tartották.

Az alábbi összeállításban elsőként a rendezőt hallják, aki még a premier előtt nyilatkozott rádiónknak a darabválasztásról és a csíki csapattal való együttműködéséről. Majd a Kurázsi mamát játszó Szabó Enikő színművésszel beszélgetünk, akivel a színház jelenét és lehetséges jövőjét is boncolgatjuk.

„A rendezői döntéseid többsége azt jelzi, hogy hatalmas bizalmad van a színészekben. Tóth Tündét áthívtad Nagyváradról Szatmárnémetibe egy főszerepért. Csíkszeredában Szabó Enikőre osztottál egy óriási szerepet. Mindez bizalomtörténet?” – kérdeztük Sorin Militaru rendezőtől.

Sorin Militaru

Van néhány éves színházi tapasztalatom, és igyekszem minél jobban megismerni a színészeket, felfedezni bennük új művészi vonásokat. Ha valamire ráérzek és beigazolódik, nagyon boldog vagyok. Nem is annyira magamért, a színészért örülök. Bármennyire is fontosnak gondolnánk magunkat mi, rendezők – persze, fontosak vagyunk – a színészek nélkül nem létezne színház.

Szabó Enikő színművészt Kurázsi mama megformálásáról, a próbafolyamatról, valamint a színház és a Csíki Játékszín múltjáról, jelenéről és jövőjéről is kérdeztük.

Szabó Enikő (Fotó: Veress Albert)

Nehéz volt a próbafolyamat, mert hát ez amúgy sem megy könnyen, és még nincs kész az előadás. Az az érdekes, hogy nehéz és nem tökéletes, mindig új kihívásokkal, hibákkal kell szembenéznem. Számomra a remény a néző.
Beülsz itt egy állapotba, és a színház valósággal egy szanatórium, mert nem ugyanúgy jössz ki belőle. Képzeld csak el, másoknak nincs meg az a lehetőségük, hogy utazgassanak: fel kell üljenek egy repülőre, és még nem is biztos, hogy kalandban lesz részük.
Parászka Miklós, aki 18 éven át volt az igazgatónk, mindig gondolt arra, hogy játsszunk nagy világirodalmi darabokat, és közben magyar darabok, gyerekeknek szóló előadások és zenés produkciók is szerepeljenek a repertoáron. Ez tűpontos, nagy logisztikát igényel ennek a megtervezése. Ha most visszatekintek, azt mondhatom, hogy igen, Shakespeare és minden volt.

Szerkesztő: Ferencz Zsolt, Gergely Zsuzsa