A szellem korrumpálása, avagy a kortárs szellemi világ etikája
Miért lett a tudományból ipar és a tudósból szellemi vállalkozó? Hol vesztettük el a tudományt, mint művészetet?
Politikai és gazdasági érdekek által megszabott kényszerpályán van-e a tudomány és van-e kilépés a publikálási mókuskerékből? Talán manapság nincs is olyan kutató, akit ezek a gondolatok ne foglalkoztatnának. De persze csak akkor, ha marad ideje gondolkodni is. Ezek közé a tudósok közé tartozik Néda Zoltán fizikus, is aki Tudomány, az elveszett Paradicsom címmel tartott előadást február 24-én A szellem korrumpálása – A tudomány, a tudományos publikációk és az értelmiségi szerepek piacosítása elnevezésű, a BBTE és a Magyar Filozófiai Intézet Alkalmazott Etikai Együttműködési Fóruma által megrendezett konferencián.
A pszichológusi etika akadémiai megközelítésben egy jól megfogalmazott gondolati rendszert alkot. Az iskolapszichológia, mint a pszichológia alkalmazott diszciplínája is, akadémiai szempontból jól elhelyezhető egy szakmai etikai rendszer keretei közé. Az iskolapszichológia gyakorlatában azonban a szakmai etikát gyakran felülírja a szakmai szerepek halmozódása. Valójában a pszichológusok az iskolában iskolai tanácsadóként működnek, akiknek a szakdiszciplínája a pszichopedagógia. A gyakorlatban egyszerre tanácsadók, tanárok, gyermek- és iskolapszichológusok, állami hivatalnokok, ahogy azt a helyzet és a hierarchikus vezetőségek éppen kívánják. Vallja többek között Plesek Zoltán Ákos pszichológus, pszichoterapeuta a Kolozs Megyei Tanügyi Erőforrások és Asszisztencia Központ munkatársa, aki szintén a Kolozsváron megrendezett Alkalmazott Etikai Konferencián tartott előadást Kinek a pszichológusa az iskolapszichológus? Etikai útvesztő az alkalmazott iskolapszichológiában címmel. A beszélgetésből képet kaphatunk arról is, hogy mi a helyzet ezen a téren Romániában, Erdélyben vagy Kolozs megyében, illetve Kolozsváron.
Kié az irodalom, ki birtokolhatja a művészetet és a tudományt? A modern kulturális tolvaj fantomképe és a magyar irodalmi/művészeti jog létrejötte transznacionális perspektívából, illetve a jelenkor és a különböző felek által kialakított nézetek szerint. Ezek voltak többek között azok a témák, amelyek terítékre kerültek T. Szabó Levente irodalomtörténész A szellem korrumpálása? – A tudomány, a tudományos publikációk és az értelmiségi szerepek piacosítása című előadásában.
„A szerzői jogok 19. századi magyar meghonosodásának egyik legfontosabb kérdése, hogy valójában mit és kit véd a szerzői jog. Honnan származtatható? Az alkotótól, valamiféle közösségi tudásból vagy máshonnan? Univerzális vagy lokális jogi forma? S ha ez utóbbi, akkor milyen viszonyban van a nemzetnek az irodalomhoz és a művészeti alkotásokhoz való joga az alkotóéval? Azért is érdekfeszítő visszakövetni a szerzői és művészi jog kodifikációját megelőző vagy övező vitákat, mert ezek intenzíven transznacionális kontextusba helyezik, és ilyen nézőpontból kommentálják a szerzőség és a születő félben levő modern kulturális kapitalizmus kérdéseit. Nem mellesleg pedig tanulságos válaszokat adhatnak számunkra, akik újra a szerzői és művészeti joggal kapcsolatos modernista konszenzusok felbomlását éljük meg”. Írja T. Szabó Levente, akivel ugyancsak az alkalmazott etikának szentelt konferencián beszélgettünk.
Az interjúkat László Tibor készítette.
Szerkesztő: laszlot, 2018 március 20, 11:30 / actualizat: 2020 július 5, 16:48
