Címlap » Vezető » Főoldal » Sütni-főzni is szeretnek – látássérült fiatalok sirítettek, gyúrtak, formáztak az Életfánál

Sütni-főzni is szeretnek – látássérült fiatalok sirítettek, gyúrtak, formáztak az Életfánál

Kiflivel és mézes pogácsával kedveskedtek a felújított közösségi terek bemutatóján részt vevőknek a látássérültek iskolájának diákjai.

(Fotó: Nádasdi Csilla Emese)

Bensőséges hangulat jellemezte az Életfa Családsegítő Egyesület felújított közösségi tereinek bemutatóját pénteken este a Magyar/1989. December 21. utca 78-as szám alatti székhelyen. A másfél éve elindított Én is szeretnék játszani! elnevezésű projekt kedvezményezettjei közül az eseményen jelen voltak a látássérültek iskolájának diákjai is, akik egy nappal korábban mézespogácsa- és kiflikészítéssel avatták fel az új konyhát.

Csapatban dolgoztunk: egyik sirítette, a másik gyúrta, a harmadik formázta. Közben beszélgettünk egymással, viccelődtünk, kacagtunk. Csapatban dolgozni könnyű és jó. Ez a legfontosabb, hogy létrejöjjön egy közös erő. Ha én látóként vagy gyengén látóként azt tapasztalom, hogy a másik ember nem lát vagy mozgássérült, akkor segítek neki. Így már nem nehéz egyről a kettőre jutni.

Az embernek mindig komolynak kell lennie. Sok az elvárás, sok a stressz. Én például komoly is tudok lenni, de körülbelül csak 5 percig. Ha az ember nem vidám, akkor nagyon szürke az élete…

Én tésztán kívül bármit megcsinálok, tiszta szívből: krumplit, bármit; gombát megtöltök, húst… Nem szeretem az édes dolgokat.

Ha van fantáziád és kézügyességed, bármit meg lehet csinálni a konyhában.

Ha az alábbi lejátszóra kattintanak, hallhatják, hogy a gyerekekkel még mi mindenről beszélgettünk.

Makkai Bencével, az Én is szeretnék játszani! projekt munkatársával hétfő reggeli magazinműsorunkban, a Hangolóban beszélgettünk.

A fogyatékkal élők életének megkönnyítésére már rengeteg lehetőség van; vannak törvények, amelyek többnyire jó szándékkal születtek, az emberek és az intézmények igyekeznek ezeket betartani. Rengeteg műhely van, amelyek segítik az ilyen helyzetben lévőket és családjukat. A leghiányosabb rész viszont, hogy hol és mikor tudnak ezek az emberek szocializálódni, és milyen lehetőségeik vannak, hogy ne csak a saját kis érintett közösségükben tudjanak érvényesülni – hanem ebből lépjenek ki, és ennek érdekében indult el a Játszó.tér. Kimaradtak egy ideje, viszont ezeket is tervezzük újraindítani.

A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége több mint húsz közösségi tér kialakításába, korszerűsítésébe kapcsolódott be az elmúlt időszakban. Az Életfa új közösségi tereinek avatóján Pataki János, a szövetség elnöke is részt vett.

A magyar kormány határozata értelmében 2016 decemberében 100 millió forint támogatást kapott a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége abból a célból, hogy fejlessze a határon túli tagszervezetei közösségi tereit – vagy amennyiben nincsenek, akkor hozzon létre ilyen közösségi tereket. Összesen 23 pályázat érkezett be, és egy kivétellel az összest sikerült megvalósítani. Ezek a közösségi terek azt szolgálják, hogy magyarul beszélő emberek összegyűljenek, megbeszéljék a problémáikat, segítsenek egymáson, tapasztalatot cseréljenek – erősítve ezáltal a közösségi életet és a magyarságot.

Legtöbb 5 millió forintot kaphatott egy-egy pályázó, a legkevesebb összeg pedig 150 ezer forint volt. Különböző minőségű, felszereltségű, jellegű terek alakultak ki. Sok helyen összefogott az önkormányzat, az egyház, összetették, amijük volt, így aztán sikerült igazán jelentős dolgokat megvalósítani.

Az Életfa Családsegítő Egyesület Én is szeretnék játszani! projektje mindenképp példamutató mások számára is. Hallottam, hogy román szervezetek is elismerően nyilatkoztak a kezdeményezésről.