„Csak ennyi” a karácsony?
Tudok-e ünnepelni? Tudom-e azt érezni, amit a „papírforma” megkövetel?
Tasnádi Mária Ünnepre várva címen műhelyfoglalkozást tartott pszihológiai rendelőjében, hasonló kérdésekre keresve a választ.
A szép, hagyományos, reklámokban látott karácsonyi család ünneplőben mosolyog, kicsitől nagyig szeretik egymást – ezt a pillanatot egy szelfi erejéig meg tudjuk őrizni. Világgá kürtöljük, mindenki lájkolja, de vajon mi van mögötte?
„Életszakaszok meg élethelyzetek vannak, nincsen „egyforma”, nincsen „tipikus” karácsony. Mikor kisgyerekem van, halálra dolgozom magam. Ha kirepül a gyerek, azért sajnálom magam. Ha egyedül maradtam, valaki hiányzik. Nosztalgiázunk a régi dolgok fölött, mindig azt fájlaljuk, ami nincs. És nem használjuk ki azokat a lehetőségeket, amelyek az adott élethelyzetben adódnak.
Karácsony táján mindenkiben kavarognak az érzések. Nagycsaládban is érezhetem magam magányosnak. Talán lehet, hogy ez rosszabb, mintha egyedül lennék magányos.
Karácsony a stresszes életesemények közé tartozik, körülötte zajlik a legnagyobb társadalmi „felhajtás”. Stresszfaktor, de ugyanakkor lehetőség, hogy megéljük pozitív érzelmeinket, hogy belső tartalmat adjunk az ünnepnek.”
Tasnádi Máriával, az Alternatíva Egyesület a Leukémiás Betegekért alapítójával azokra is gondolunk, akiknek a karácsony nem bejgli, meg töltöttkápszta, meg mosolygós szelfi, hanem szenvedés egy kórházi ágyon.
Aki jelentkezni szeretne az Alternatíva Egyesület a Leukémiás Betegekért Egyesület találkozóira, megteheti a szervezet Facebook-oldalán, vagy Tasnádi Mária Pszihológiai Rendelőjének Facebook-oldalán.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Articol editat de csatari.melinda, 22 december 2017, 16:11 / actualizat: 3 július 2020, 13:09
