Aranka György és kora, a magyar kultúra izgalmas időszaka
A magyarországi és erdélyi tudományosság alakzatai a 18-19. század fordulóján címmel rendeztek Aranka György évfordulós tanácskozást májusban Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület székhelyén.
A 280 éve született Aranka György művelődésszervező, történész, író, költő, filozófus, esztéta a marosvásárhelyi királyi táblánál dolgozott; hivatali tevékenységein túlmenően nyelvműveléssel, történelemmel, irodalommal, filozófiával foglalkozott. Egész működése a felvilágosodás jegyében zajlott; az ember fő feladatát az elme művelésében látta. Az ismeretlen nevű kolozsvári szabadkőműves páholy tagjaként központi szerepet játszott az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság és a hozzá kapcsolódó Kéziratkiadó Társaság megalapításában és működtetésében. Kazinczy Ferenchez hasonlóan levelezésben állt korának legtöbb irodalmárával és irodalomkedvelőjével, valamint számos történésszel.
Drámafordításaival a kolozsvári színjátszás ügyét igyekezett előmozdítani; II. Richárd-fordítástöredéke az első ismert magyar Shakespeare-fordítás. Történészként egy nagyszabású kézirata maradt fenn a székelyek, illetve a három erdélyi nemzet történetéről, nyelvművelőként egy értelmezőszótár összeállítását tervezte, amelyből egy elméleti alapvetés és próbaszócikkek készültek el. Költőként és filozófusként nem alkotott kiemelkedőt, de ilyen írásaival is előmozdította a művelődés ügyét.
A konferencia egyik főszervezőjével Egyed Emese irodalomtörténésszel is sikerült elbeszélgetnünk ezúttal.
Aranka György 1793-tól töltötte be az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság titkári (titoknoki) szerepkörét. A Társaság történetéből tudjuk, hogy időnként leváltották ebből a tisztségből, később mégis mindig újraválasztották. Levelezésének katalógusából jól látszik, hogy kommunikációs szempontból azok az évek legtermékenyebbek, amikor ezt a funkciót tölti be. A levelezés sajtó alá rendezése azonban több dilemmát is felvet. Az első természetesen az, hogy milyen szövegkomplexum tartozik Aranka György levelezéséhez. A Társaság időbelileg első titkáraként ő építi ki azt a hálózatot (belső megnevezéssel élve: pártfogó, munkás és levelező társak rendszere), amelyet később a többi titkár is – pozicíójukból eredően – használni fog. Ha a titkári szerepkört domináns identitáskomponensként fogjuk fel, akkor természetesen a szövegkorpuszhoz tartoznak mindazok a levelek, amelyeket Aranka a társaság titoknokaként szignál. Annál is inkább, mivel ezekben a levelekben építi ki a titkári identitását – a történeti hálózatkutatás kifejezésével élve központi szereplőként, Akteurként pozicionálja magát, olyan szerepkört jelölve ki maga számára, mely alapján ő tekintendő a tudásközvetítés autentikus erdélyi szereplőjének. A levelek szövegi elemzéséből kiderülhetnek ennek az identitásépítésnek a különböző fázisai: kódok, szimbólumok, tematikák variálásával jól modellezhető társadalmi és interperszonális viszonyrendszereket alakít ki. Ezáltal különböző társadalmi aktusok részévé válik, amelyeknek dinamikáját elsősorban a hálózatépítés, valamint a szereplők hálózaton belüli pozíciójának kijelölése jelenti: önmagán kívül más csomópontokat is meghatároz, olyan embereket helyezve oda, akiknek feladata a további lehetséges szereplők bevonása egyrészt a Társaság munkájába, másrészt viszont Aranka György levelezői körébe. Mi történik azonban akkor, amikor másvalaki tölti be a titkári szerepkört? Kimaradnak-e ezek a levelek, melyeknek címzettjei többnyire az Aranka által a hálózat valamelyik csomópontjában elhelyezett emberek, tematikájukban pedig a már meghatározott kódot használják? Mi történik azokkal az utalásokkal, amelyek megjelennek a későbbi Aranka levelekben (mikor újra visszaszerzi szerepkörét), ám feloldásukra csak abban az esetben van lehetőség, ha a többi titkár levelezését is a szövegkomplexum részének tekintjük. Része-e a levelezésnek a Társaság nyomtatott körlevele, amelyet viszont a címzett személye szerint Aranka egyedivé tesz?
Míg az előző dilemma inkább textológiai jellegű, bár a hálózatépítés és a hálózati szereplők viszonyrendszerére is rákérdez, a második sokkal inkább a levélíró személy identitásával foglalkozik. Rainer Baasner szerint a színlelés sehol sem oly egyszerű, mint a levelekben. Bár jelen pillanatban nem állítanám, hogy Aranka színlel leveleiben, az azonban biztos, hogy titkári szerepkörét a későbbiekben személyes kapcsolatok kialakítására használja. Ez a kettősség leginkább a Kovachich Márton Györggyel folytatott levelezésben érhető tetten, akinek pár napos eltéréssel hol magánemberként, hol pedig a Társaság gyűléséből, titkári pozíciójából adódóan ír. A levelek hangvételében lényeges különbségek vannak, amelyek újra az első dilemmához vezetnek vissza: hogyan viszonyul egymáshoz a hivatalos és a magánlevelezés?.Írja többek között Bíró Annamária Aranka György: titoknok és magánember című tanulmányában.
Bíró Annamária Tudományszervezés levelezés által címmel tartott előadást a májusban Kolozsváron megrendezett: A Magyarországi És Erdélyi Tudományosság alakzatai A 18-19. század fordulóján elnevezésű Aranka György-Évfordulós Tanácskozáson.
Ezt követően kértük mikrofon elé az előadót.
Riporter: László Tibor
Articol editat de laszlot, 3 július 2017, 18:28
