„A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.” (Ákos)
Műsorunkban önzetlen embereket mutatunk be. 15 éves a kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítvány önkéntes-programja. Ezalkalomból „ Önkéntesség a Diakóniánál, tegnap-ma-holnap” elnevezéssel tartottak rendezvényt március 27-én, amelyre mindenkit meghívtak, aki rövidebb-hosszabb ideig segítette a Diakónia munkáját. Előbb Kovács Jozefával, az önkéntesprogram koordinátorával beszélgetünk, majd idősebb önkéntes hölgyekkel és fiatal önkéntes férfiakkal. Csoda, amit tesznek!
Articol editat de csatari.melinda, 14 április 2017, 16:04 / actualizat: 6 augusztus 2020, 8:42
Kovács Jozefa:
-18 és 70 év közötti önkénteseink vannak. Gyerekek is mellénk szegődnek, jönnek a szüleikkel, mert segíteni akarnak. A fiatal nem tud hosszú időre elköteleződni, viszont az ötvenesek, akik már átéltek szinte mindent, amit átélhet egy ember, szívesen vállalnak önkénteskedést. Mindenikük “jó önkéntes”, mert ha csak egy órát is áldoz az idejéből valakire, valamire, az megfizethetetlen. Ennek nincs ára, csak óriási értéke. Ha most minden Diakónia-önkéntes itt lehetne, aki a 15 év alatt megfordult nálunk, kétezren lennénk ezen a rendezvényen.
Az önkéntesek mondják:
Jakab Magda:
– Mivel szüleim már nem élnek, valahogy úgy érzem, hogy őket segítem, amikor időseket látogatok. És ez nagyon jó érzés.
Magdi:
– A Diakóniának nyolc éve kliense vagyok, daganatos betegként a palliációból részesülök. Úgy éreztem, hogy viszonoznom kell a segítségüket, így önkénteskedem, kézműveskedem a gyerekprogramban. Lehet, hogy ez életerőt is ad.
Lukács Róbert:
– 22 éves vagyok, az otthoni betegápolásban önkénteskedem. Az első pár alkalom, amikor szembesültem a szenvedéssel, megviselt, de azóta minden történek erősít lelkileg, mindig próbálok tanulni belőlük. A környezetem ki van akadva, hogy hogy tudom ezt végezni és rájöttem, ehhez elhivatottság kell. Nem lehet mindenki informatikus. Másnak ez nagy dolog, nekünk természetes.
Szerkesztő: Csatári Melinda
