Donát 160: Béres Margit – dédnagymama, tele munkakedvvel
A nyugdíjas kor, a nyolcadik X egyeseknek szárnyakat ad. A temesvári Nyugdíjas Klub elnökének, Béres Margit néninek mindenképpen. Temesváron a Kós Károly Közösségi Központ előtt találkozott riportalanyával Maksay Magdolna. Mint kiderült, a rokonszenves, kedves arcú, fehér hajú, jóságos nagymama kinézetű hölgy tele van munkakedvvel.
Manyi néni sajnálta, hogy csak egy raktárként szolgáló helyiségben tudnak beszélgetni, de a Klub irodájában éppen valami munkálat zajlott. Mihelyt a zsúfolt szobában riporter és riportalany elhelyezkedett, Manyi néni táskájából előkerült két fényképalbum. Azt lapozgatva elevenítették fel a temesvári Nyugdíjas Klub elmúlt 17 évét. Kolléganőnk elsősorban arra volt kíváncsi, ami az albumból nem derült ki: Manyi néni és Temesvár kapcsolatára. Innen indul a beszélgetés.
Tizenhárom gyerek, tizennégy nemzetiség – román, magyar, német, zsidó, különböző felekezetűek, akik együtt játszottak, és ha egyik nyelven nem jutott eszükbe egy szó, hát mondták a másikon: ilyen volt Temesvár a második világháború előtt.
Beállott az úgynevezett nagy felszabadulás, akkor mindenki felszabadult, ütötte a szomszédját. Akkor már nem ismertek egymásra, és sajnos ez ma is megvan, mindamellett, hogy azt mondjuk: toleráns.
Manyi néniből tanítónő, később óvónő és óvoda-igazgató lett, azonban időközben az igazgatói állás betöltéséhez követelményként írták elő az egyetemi végzettséget. Ahogy azt Bánátban mondják: „zum Trutz” – azaz csupa makacsságból iratkozott be magyar irodalom szakra, látogatás nélkülire, Nagyenyedre – már férjes asszonyként és anyaként. Egykori óvodásai, iskolásai ma is megismerik a piacon, megkeresik a könyvtárban, olyan is van köztük, aki doktorként mutatkozik be.
Az elhangzott beszélgetés idén nyáron Temesváron készült, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének harmadik riporttáborában. Az ott készült riportok nemsokára kötetben is megjelennek.
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 október 8, 10:27 / actualizat: 2016 október 10, 10:01
