DONÁT 160: Kistermelő a nagyüzlet küszöbén
A nagyüzleteket jogszabály kötelezi arra, hogy árukészleteik több, mint felét hazai termelőktől szerezzék be. Július közepén Klaus Johannis elnök kihirdette a hipermarketek hazai élelmiszerforgalmazására vonatkozó törvényt. Ennek értelmében a 2 millió eurónál magasabb bevételt elérő üzletláncok kötelesek friss termékeik 51 százalékát rövid beszerzési láncon keresztül megvásárolni, például húst, tojást, zöldséget, gyümölcsöt, mézet, tej- és péktermékeket. A hazai termelőknek szigorú minőségi szabályokat kell teljesíteniük, és áraiknak is versenyképesnek kell lenniük a külföldi termékek árával. A törvény célja, többek között, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat korlátozása, a kereskedő és beszállító közötti együttműködés szabályozása, a polcdíjak eltörlése. Nyugaton a kistermelők szövetkezeti társulásokba tömörülve, közösen teszik meg ajánlataikat a hipermarketnek, közös marketing tevékenységet folytatnak, közösen oldják meg a szabványcsomagolást. Kolozs megyében a 2o12-ben alakult Kis-Szamosmenti Mezőgazdasági Szövetkezet fogja össze a nagyüzleteknek szállító gazdákat. Ezzel a szövetkezettel gyűlt meg a baja a Mikola családnak. Mikola Anikó elmeséli, hogyan jártak pórul.
“Karfiolból és káposztából nagyon nagy mennyiséget rendeltek. Telefonáltunk a szövetkezetnek, hogy tudnánk szállítani. Írott szerződésünk nem volt, csak szóbeli megegyezés. Visszautasították az átvételt. Akkor kezdtünk futkorászni fűhöz-fához: ki veszi át a terményeinket? Nagy nehezen sikerült túladni egy részén, a szövetkezet egy grammot sem vett át, hét-nyolc tonna káposztánk ottmaradt a termőföldön megrepedve, és legalább két tonna karfiolunk. Mert az nem úgy van, hogy eltartom, mint a cipőmet három évig a szekrény aljában… Azt rögtön el kell adni, amint megterem. Ha csak ötven banit számolnánk egy kiló káposztáért, akkor is ötezer lej volna egy tonna, és nekünk ottmaradt hét-nyolc tonnánk a földön. Ez most olyan rossz tapasztalat volt első nekifutásból, és olyan nagy veszteség, annyi remény, munka és pénz veszett kárba, hogy én már nem is merek bízni semmiben” – mondja Mikola Anikó.
Articol editat de csatari.melinda, 29 július 2016, 16:12 / actualizat: 5 augusztus 2020, 12:03
A nagyüzleteket jogszabály kötelezi arra, hogy árukészleteik több, mint felét hazai termelőktől szerezzék be. Július közepén Klaus Johannis elnök kihirdette a hipermarketek hazai élelmiszerforgalmazására vonatkozó törvényt. Ennek értelmében a 2 millió eurónál magasabb bevételt elérő üzletláncok kötelesek friss termékeik 51 százalékát rövid beszerzési láncon keresztül megvásárolni, például húst, tojást, zöldséget, gyümölcsöt, mézet, tej- és péktermékeket. A hazai termelőknek szigorú minőségi szabályokat kell teljesíteniük, és áraiknak is versenyképesnek kell lenniük a külföldi termékek árával. A törvény célja, többek között, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat korlátozása, a kereskedő és beszállító közötti együttműködés szabályozása, a polcdíjak eltörlése. Nyugaton a kistermelők szövetkezeti társulásokba tömörülve, közösen teszik meg ajánlataikat a hipermarketnek, közös marketing tevékenységet folytatnak, közösen oldják meg a szabványcsomagolást. Kolozs megyében a 2o12-ben alakult Kis-Szamosmenti Mezőgazdasági Szövetkezet fogja össze a nagyüzleteknek szállító gazdákat. Ezzel a szövetkezettel gyűlt meg a baja a Mikola családnak. Mikola Anikó elmeséli, hogyan jártak pórul.
“Karfiolból és káposztából nagyon nagy mennyiséget rendeltek. Telefonáltunk a szövetkezetnek, hogy tudnánk szállítani. Írott szerződésünk nem volt, csak szóbeli megegyezés. Visszautasították az átvételt. Akkor kezdtünk futkorászni fűhöz-fához: ki veszi át a terményeinket? Nagy nehezen sikerült túladni egy részén, a szövetkezet egy grammot sem vett át, hét-nyolc tonna káposztánk ottmaradt a termőföldön megrepedve, és legalább két tonna karfiolunk. Mert az nem úgy van, hogy eltartom, mint a cipőmet három évig a szekrény aljában… Azt rögtön el kell adni, amint megterem. Ha csak ötven banit számolnánk egy kiló káposztáért, akkor is ötezer lej volna egy tonna, és nekünk ottmaradt hét-nyolc tonnánk a földön. Ez most olyan rossz tapasztalat volt első nekifutásból, és olyan nagy veszteség, annyi remény, munka és pénz veszett kárba, hogy én már nem is merek bízni semmiben” – mondja Mikola Anikó.
Riporter: Csatári Melinda
