Donát 160: Foglyai vagyunk-e a gének hatalmának?
A kolozsvári és a szegedi tudományegyetem közismerten jó, testvéri kapcsolata jórészt a történelem viharainak köszönhető. A trianoni békeszerződés aláírása után Kolozsvár Románia részévé vált, így az egyetem menekülni kényszerült, Szegeden találván magának új székhelyet. Az 1944-ben megszületett bécsi döntést követően Észak- Erdély és ezen belül Kolozsvár ismét Magyarország része lett, így az egyetem is visszahelyezhette székhelyét a „kincses városba”.
A második világháború után már nem került sor újabb áttelepítésre, de az előzmények oda vezettek, hogy a két felsőoktatási intézményben mindmáig él a közös múlt, a részbeni sorsközösség emlékezete. Az 1990-es rendszerváltás utáni nyitás éveiben pedig szabad utat kapott a tényleges tudományos-oktatási kapcsolatok kibővítése is.
Dr. Deák Péter, a Szegedi Tudományegyetem Biológia Tanszékének vezetője rendszeresen látogat el Kolozsvárra, ahol előadásokat tart, és szorgosan munkálkodik az általa vezetett tanszék és a BBTE biológia kara közötti kapcsolatok fejlesztésén.
A jeles tudós-tanár a városunkban 17-ik alkalommal megrendezett Biológus Napok egyik plenáris ülésén tartott előadást arról, hogy mi a gén, illetve hogy milyen területeken használhatjuk a genetika rohamosan fejlődő tudományának az eredményeit. Rákérdeztünk arra is, hogy képesek vagyunk-e mi, közép-kelet-európaiak jelentős módon hozzájárulni a jobb körülmények között dolgozó országok tudósai által igen magas szintre emelt tudományág továbbfejlesztéséhez?
Riporter: László Tibor
Szerkesztő: laszlot, 2016 június 6, 12:00 / actualizat: 2016 június 8, 10:21
