Cifra palota – Látogatás Vajdakamaráson
Közeleg június elseje, a Nemzetközi Gyermeknap. Innen jött az ötlet, hogy szívesen ellátogatnék egy környékbeli faluba, ahol még nem jártam, s az ottani gyerekek sem szerepeltek még rádióban. A gondolatot tett követte. Választásom Vajdakamarásra esett, erre a szép fekvésű mezőségi falura. Előzetes telefonos egyeztetések után, rádiós lufikkal s némi édességgel ‘felszerelkezve’, örömmel indultam útnak, hogy találkozzam az ottani óvodásokkal és iskolásokkal.
Előbb az óvodát kerestem fel, s bizony csak ámultam-bámultam. Hogy miért? A fotók önmagukért beszélnek.
Kedves, fiatal óvónéni fogadott, Varga Anna Klaudia. Megtudtam, hogy jelenleg tizenöten járnak a csoportjába, vegyesen, kisebbek-nagyobbak. Két román gyereke is van, egy kisfiú s egy kislány, akik már egészen jól értekeznek a többiekkel. Ottlétemkor hiányoztak páran, többnyire az ilyenkor szokásos hűléses betegségek miatt.
Amikor beléptem, a kicsik – csupa legényke – éppen kifestőkönyvet színeztek, úgyhogy én is odatelepedtem melléjük, egy kisszékre. Rövid időn belül egészen megbarátkoztak velem is, a mikrofonnal is, és ügyesen válaszolgattak a kérdéseimre. Beszélgettünk a madarakról, fecskéről, gólyáról, de – amint kiderült -, néhány rovart is ismernek már.
S kiderült az is, hogy énekelni is tudnak, nem is akárhogy.
Sőt, a számolás is igen jól megy. Nemcsak éveket számoltunk, hanem lufikat meg hozzávaló pálcikákat is, s közben azt is megbeszéltük, kinek melyik a kedvenc színe.
Hát a nevét le tudja-e már írni valaki? – kérdeztem a kicsiktől. Róbert vállalkozott rá. Addig az óvónénivel beszélgettem.
A Cifra palota régi barátai tudják, hogy a mindenféle egyéb mellett mesék is helyet kapnak műsorunkban. Ezúttal Anna óvónéni olvas fel egy magyar népmesét. Ez az ő gyermeknapi ajándéka a Palota kis hallgatóinak.
Anna óvónéniről kiderült egyébként, hogy bár előbb másfele indult, hamar megértette, hogy a gyerekekkel való foglalkozás az igazi útja.
S most hallgassunk meg még egy éneket a vajdakamarási óvodások előadásában.
Az óvoda után a vajdakamarási iskola felé vettem az utat. Itt is szép, barátságos a környezet, a zöld színűre festett épületben hangulatos osztálytermek fogadtak, s valahogy olyan jó nyugodt, családias hangulat. Igaz, itt nem százával tanulnak gyerekek, számuk kereken ötvenhat.
A most következő felvételek előkészítős, illetve elsős, másodikos és harmadikos gyerekekkel készültek. Ők is ügyesek, talpraesettek egytől egyig.
Valósággal jólesik a fülnek, hogy ezek a vajdakamarási kisiskolások milyen szépen beszélnek. S ugyanilyen szépen mondanak verset, és énekelnek is.
A gyerekek meséltek nekem sok mindenről: kirándulásról, kedvenc háziállataikról, sőt, még arról is, hogy miért laknának – vagy nem laknának városon. De erről majd egy másik alkalommal.
Ezúton is megköszönöm a vajdakamarási Általános Iskolát vezető Linczing Erzsébetnek, hogy lehetővé tette a gyerekekkel való találkozást. Juhász Éva vagyok. Mindenkinek további jó munkát kívánok, s kitartást, mert pár hét, és itt a nagyvakáció! A Cifra palota azonban szünidőben is tárt kapukkal, Sántha Emőke kolléganőm és én is szeretettel várjuk kis barátainkat, minden szombaton, fél tíztől.
Mindenkinek vidám Gyereknapot! Végezetül hallgassuk ismét a vajdakamarási kisiskolásokat.
Articol editat de juhaszeva, 30 május 2016, 18:05 / actualizat: 2 június 2016, 11:05
