Zenetér Lakkcipőben: A lassan evés művészete
A modern idők embere a sebesség szülötte. Minden arról szól, hogy a lehetetlent próbáljuk meg elérni, például azt, hogy legyőzzük az idő múlását. „Az idő pénz” – szokták mondani, és eszerint is cselekszenek sokan, megpróbálván minél több eseményt és feladatot belezsúfolni egy időegységbe. Ezt tesszük, és közben épp azt felejtjük el, amiért tulajdonképpen küzdünk, amiért vállaltuk a mindennapi hajtást. Eltöltjük az életünket, de nem sikerült élnünk! Érvényes ez a mindennapi lét számos területére, így az étkezésre is. Gyorsan és bár sokat, de örömtelenül eszünk, miközben lelkiismeretfurdalásunk támad azért, mert úgymond túl sok időt és pénzt fordítottunk testünk táplálására.
Ezek a modern ember számára kétségtelen tények vezettek oda, hogy az étkezést is – mint minden mást – minél gyorsabban és hatékonyabban szeretnénk abszolválni. A piac azonnal reagált az életviteli változásokra, és létrehozta a gyorsétkezés intézményét, az úgynevezett fast-food vendéglátóipari egységeket, ahol szinte vágtázva, sokat, viszonylag olcsón, de nagyon egészségtelenül eszünk. Idővel azonban – mint minden történésnek –ennek is megjelent az ellenkezője, egy olyan mozgalom, amely megpróbálja helyreállítani a természetes egyensúlyt az ember életében. Ilyen a lassú evést népszerűsítő slow-food mozgalom, amely bár nagy hangsúlyt fektet az elfogyasztott élelmiszerek minőségére, legfontosabbnak azt tartja, hogy miként táplálkozunk. Az egyél lassan mozgalomnak nálunk is egyre több híve, népszerűsítője és szakembere akad.
A Zenetér Lakkcipőben 2016 április 16-ikai műsorának vendége Pozsonyi Márta gasztronómus volt, aki a tordai Slow-Food egyesület tagjaként beszél a mozgalom tordai, valamint az ország egész terülen zajló tevékenységéről, és a remélhetőleg e téren a jövőben bekövetkező pozitív változásokról is.
Articol editat de laszlot, 20 április 2016, 22:37 / actualizat: 22 április 2016, 10:42
A modern idők embere a sebesség szülötte. Minden arról szól, hogy a lehetetlent próbáljuk meg elérni, például azt, hogy legyőzzük az idő múlását. „Az idő pénz” – szokták mondani, és eszerint is cselekszenek sokan, megpróbálván minél több eseményt és feladatot belezsúfolni egy időegységbe. Ezt tesszük, és közben épp azt felejtjük el, amiért tulajdonképpen küzdünk, amiért vállaltuk a mindennapi hajtást. Eltöltjük az életünket, de nem sikerült élnünk! Érvényes ez a mindennapi lét számos területére, így az étkezésre is. Gyorsan és bár sokat, de örömtelenül eszünk, miközben lelkiismeretfurdalásunk támad azért, mert úgymond túl sok időt és pénzt fordítottunk testünk táplálására.
Ezek a modern ember számára kétségtelen tények vezettek oda, hogy az étkezést is – mint minden mást – minél gyorsabban és hatékonyabban szeretnénk abszolválni. A piac azonnal reagált az életviteli változásokra, és létrehozta a gyorsétkezés intézményét, az úgynevezett fast-food vendéglátóipari egységeket, ahol szinte vágtázva, sokat, viszonylag olcsón, de nagyon egészségtelenül eszünk. Idővel azonban – mint minden történésnek –ennek is megjelent az ellenkezője, egy olyan mozgalom, amely megpróbálja helyreállítani a természetes egyensúlyt az ember életében. Ilyen a lassú evést népszerűsítő slow-food mozgalom, amely bár nagy hangsúlyt fektet az elfogyasztott élelmiszerek minőségére, legfontosabbnak azt tartja, hogy miként táplálkozunk. Az egyél lassan mozgalomnak nálunk is egyre több híve, népszerűsítője és szakembere akad.
A Zenetér Lakkcipőben 2016 április 16-ikai műsorának vendége Pozsonyi Márta gasztronómus volt, aki a tordai Slow-Food egyesület tagjaként beszél a mozgalom tordai, valamint az ország egész terülen zajló tevékenységéről, és a remélhetőleg e téren a jövőben bekövetkező pozitív változásokról is.
Házigazda: László Tibor
