Címlap » Műsorok » Zenetár » Zenetér: Boldog születésnapot, Selmeczi Gyuri!

Zenetér: Boldog születésnapot, Selmeczi Gyuri!

Fantasztikus iramban alkot: komponál, rendez, vezényel, tanít. Nem itt él már, de szerencsére Kolozsváron is mindig itthon van. Jó ez így, hiszen sokoldalú és nagyon sikeres muzsikusi pályafutása egykor innen indult, és ma is szorosan kötődik Kolozsvárhoz. Itthoni fellépései gyakoriak és kivétel nélkül mindig eseményszámba mennek, váratlan izgalmas zenei élményt jelentenek, csemegét a fül és a fantázia számára egyaránt.

Selmeczi Györggyel kalandoztunk kolozsvári zenés múltban, nem véletlenül éppen most: a Nőnap ugyanis mégsem kizárólag a hölgyeké: legalább annyira szól Selmeczi Györgyről is, aki történetesen éppen a Nőnapon születésnapozik, úgyhogy mi a Zenetérből köszöntöttük.

„Sokszereplős, gyönyörű színjáték”

Selmeczi a ZENÉBEN él, így, csupa nagybetűvel: komponál, elképesztő mennyiségben és mások partitúráit vezényli, máskor rendezőként értelmezi újra, tanárként pedig fiatalokkal fedezteti és szeretteti meg a zenét. Életének mégis valamiféle centruma a zenés színház, s benne a Kolozsvári Magyar Opera is, amelyben – saját bevallása szerint — már babakocsiban János vitéz próbát hallgatott, és ahol a társulat nemrégiben 25 évi együttműködés apropóján köszöntötte nyilvánvaló szeretettel. Ő maga sokszereplős, gyönyörű színjátékként értékeli e kapcsolatot.

Vermesy szimpatikus ördöge – az első közös gondolat

A Selmeczi által említett közös kalandozások közül még a fontosabbakat is nehéz lenne kiemelni. Simon Gábor, az opera egykori igazgatója elmondta: az együttműködés 1990 első hónapjaiban, a nagy változások lendületében, Vermesy Péter szellemes vígoperájával kezdődött:

Ferenczi Endre, a zenekar egyik koncertmestere szerint Selmeczi volt az, aki tudatosította az operazenekarban, hogy szimfonikus együttesként is remekül tud teljesíteni.

Huszonöt év, ötszázezer kilométer— és Selmeczi “csavarjai”

Szép Gyula, az opera igazgatója szerint a kolozsvári a társulat mindig érzékenynek bizonyult Selmeczi művészi álmai iránt, és partner tudott lenni azok megvalósításában.

Szerethető emlék a színigazgatónak

Az idők folyamán megszoktuk, hogy Selmeczitől mindig különleges eseményeket, fantázia-produkciókat látunk–hallunk, és soha nem csalódunk. Csak egy friss példa, hogy nemrégiben például operettgála apropóján, Demény Péterrel együttműködve operettszereplőt „fabrikált” Janovics Jenőből. Ők ketten így kívántak “élvezetes és szerethető emléket állítani az egykori nagytekintélyű színigazgatónak:”

Boldog, ha műveinek hangzása jó zenéket juttat a hallgatók eszébe – mondotta Selmeczi négy hegedűre írt concertója kapcsán, amelyet városunk négy szeretett és közkedvelt hegedűművésze (Béres Melinda és Márkos Albert mellett az opera két koncertmestere, Ferenczi Endre és Barabás Sándor) szólaltatott meg, az operazenekar közreműködésével, Kulcsár Szabolcs vezényletével.

Fogalmam sincs, mikor van ideje megszusszanni, hogy elég számára a nap 24 órája. Azt hiszem, filmzenéit vagy zenés színházi kísérőzenéit talán össze se tudná már számolni, de daloktól sanzonokig vagy zenekari művekig minden műfajban otthonosan alkot. S ha kedve van, még a népszerű operettslágerrel is “eljátszadozik.” Ezt fiatal budapesti tanítványai bizonyították fergeteges sikerrel. A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem diákjai nyilvánvalóan élték azt, hogy „Szép város Kolozsvár”, a hallgatóság pedig épphogy nem gurult a nevetéstől. Szóval: Boldog születésnapot Kolozsvárról, Selmeczi Gyuri!