Zenetér: Háry János visszatért
Háry János a „legöregebb” címszereplő a Kolozsvári Magyar Operában: kalandjaival indított 1948-ban az újonnan létesült önálló Magyar operatársulat, s Kodály daljátéka utóbb is hangsúlyos helyen állt a magyar zenés színpadon: Háry az idők során rövidebb-hosszabb szünetek után, különböző eladói változatokban mindig visszatért ide.
Nem ajánlatos tehát Háryról túlságosan hosszú időre megfeledkezni Kolozsváron, és jól van ez így. A Magyar Opera mindenkori vezetősége fontosnak tartotta, hogy minden generáció megismerhesse a soha végbe nem vitt csuda tetteit mesélgető Háryt, aki azonban, a zeneszerzőt idézve, semmiképpen sem lódító, nem is nagyot mondó mesehős, hanem a kisemmizett magyar nép vágyait valóra váltó vitéz.
Tavaly májusban Szabó Emese rendezésében Háry hosszabb szünet után ismét visszatért a Magyar Operába, a napokban pedig újabb szereplők is sikeresen bemutatkoztak a Kodály daljátékban.
Titokzatos, kortalan figura…
„Háry egy mai figura éppen ezért az előadásban ő nem öreg, inkább egy titokzatos, kortalan ember, aki kíváncsi az életre, kalandjai pedig megsokszorozzák a kérdőjeleket -mondja Szabó Emese, aki úgy véli: a daljáték színrevitelében semmi sem szabhat határt a képzeletnek.”
A februári előadáson Jankó Zsolt, a májusi bemutatón pedig Kulcsár Szabolcs vezényelte a daljátékot. Utóbbinak meggyőződése, hogy nem lehet elég korán kezdeni az ismerkedést Háryval.
„Gyermekkorom első zenei élménye, amire emlékszem, még a lemezborítóra is emlékszem, éppen a Háry János, Ferencsik lemeze, még a borítójára is emlékszem. Voltak részek, amelyeknél a lemezjátszó tűjét kicsit arrább vittem, más részeket viszont „lyukasra” hallgattam. Nagyon fontos, hogy az ember úgy nőjön fel, hogy idejében megismerje és szokja ezt a világot, a népzenének a klasszikus műben feldolgozott világát. Jóformán gyermekkorom óta vágyom arra, hogy elvezényeljem…”
„Megdobogtatja a szívet”
Háry derűsre, bizakodóra hangolja a mindenesti kocsmai ücsörgéseket, hiszen jóízű borozgatás közben fantasztikus meséivel kalandossá, győzelmessé, szépségessé varázsolja a múltat. A címszerepet alakító énekesnek érzékeny határvonalon kell egyensúlyoznia az ihlető népi eredeti és a feldolgozás között, ugyanakkor a szólam huszárosan vitézi jellegét is hoznia kell.
„Most a Háryban élek: beleszerettem, hajtott a kíváncsiság, nagyon örültem annak, hogy Kodály ezzel a művel a népzenét bevitte az operába, ez nagyon foglalkoztatott, sokat olvastam is erről. Tetszik ez a világ, tetszik, ahogy megszólal, és úgy érzem, hogy aki a Háryt hallgatja és kicsit is magyar, annak megdobban a szíve” — mondja Sándor Csaba, aki a napokban mutatkozott be a daljáték címszerepében:
„Tiszta hangvétellel — tiszta lelkülettel”
A májusi bemutatón a címszerepet Sándor Árpád alakította. Ő is úgy véli: Háryt csakis a legtisztább hangvétellel és tiszta lelkülettel szabad alakítani.
„Hogyha az ember énekelt már egy viszonylag nehéz repertoárt, akkor nem könnyű visszatérni az egyszerűhöz, pontosan ebben van a titok: ezeket a csodálatos népdalokat csak a legegyszerűbb módon, a legtisztább hangvétellel és tiszta lélekkel szabad megszólaltatni. 4-5 éves koromban egyszer csak rajzoltam egy Háry Jánost, egy fura figurát.
Lehet, valahol még megvan, s ha előkerül, szívesen szembe néznék gyermekkori kreációmmal”.
„Sok benne a melodráma, így időnként egész zenekart kell ‘átkiabálni’, márpedig ezt követően nem könnyű ismét megtalálni az énekhangot. Különben azt szokták mondani, hogy Örzse a mezzo-szerepek gyöngye, én pedig ugyebár szoprán vagyok, de a vezetők bíztak bennem és remélem, hogy ez a szerep tud még fejlődni.”– mondja az Örzsét alakító Egyed Apollónia.
Háry új környezetét különben a jelenlegi Nagyabony is ihlette– árulta el Szabó Emese
A jelmezek vonzóak, fantáziadúsak, szellemesek. (Bevallhatom, szigorúan zárójelben, hogy kedvencem a kétfejű sas és Marci kocsis megjelenése). Ezek is Szabó Emese alkotásai.
„Természetes, hogy legyen két Háry Jánosunk, lehet több is, ambícióm volt a Háry János újrarendezése, mivel úgy gondolom, operaházunk repertoárjából nem hiányozhat ez a cím” — mondja Szép Gyula. Az opera igazgatója fontosnak tartja, hogy minden generáció megismerhesse a Háryt.
Azt pedig ugyebár mindenki tudja, hogy „nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt…”:
egyetlen mozdulattal átlendíti a határon a határőr házikót,
meglovagolja a táltos Lucifert,
legyőzi Napóleónt, Krucifix generális pedig önként átadja neki rangját, s ha akarná feleségül vehetné a császárleányt is.
Érdemes kicsit „belépni” a történetbe, hiszen a nagyabonyi csárdában vélhetően finom a borocska, összeszokott a mindenesti mesét is váró társaság, de főképpen a fantasztikus kalandokért érdemes csatlakozni a borozgatókhoz, hiszen az utolsó korty után is megmarad az illúzió, hogy álmok adott esetben akár valóra is válhatnak.
Szerkesztette: Benkő Judit
Munkatárs: László Tibor
Fényképezte: Szabadi Péter, Mátyás-Péter Győző
Articol editat de benko, 25 február 2016, 22:25 / actualizat: 26 február 2016, 12:47
