A zasszonypolitika megerősödött a pincelakásba
Magyardécse nem csak a cseresznyéről híres, hanem a nyelvjárásról is. Sehol nem beszélnek úgy magyarul, mint ott, s ezt a décseiek tudják, s jóízűen használják is. Balla Zoltán décseiesen megírt disznóvágás-története az olvasóval is érzékelteti a nyelv minden ízét-zamatát.
Articol editat de Szilágyi Szabolcs, 9 december 2015, 05:00 / actualizat: 9 december 2015, 10:36
A gyermekek még bórzos fejje alusznak…
A tyukok is béhúzódtak a szekéralá
07:13. Félhomáj a szobába. Nyírkos meleg. Égy é jégvirág is kinyillik a kűsőablakon. Kűlnet a perzselő lobogása zavarja a csendet.
– Sziláárdka! Lacikaa!
– Hhhmm! Teessék, Annyaa…
– Na kejjetek szíípen, mi má meg van szúrva! Gyertek segíjjetek éggyékicsit… Gyertek, me má a file is meg van perzselve azóta! Megkee koporászni é kicsit!
– Menyünk Annyaa… Azompeerc…
07:22. Künn latyak van. Kürülbelőll minuszkétfok. Nagypejhekbe húlla hó. A rádijó is bémonta.
A perzselő hangosabbn süvit is lobog. Kürülötte, éccerécce annyihallik, hogy:
– Kopórjjad Ttee! Kabb le a kőrmitttee!
– Tőccsetek valamit!
A tyukok is béhúzódtak a szekéralá. Figyelmesen níízik, hogy mitőrtinik a zasóudvaron.
07:51. Nyillik a zuccakapú. Daniapó csoszog bé, Katimamáva. A kezekbe é kandérfazíík s éggy őrölő. Utánnok csoszog bé Erzsiánygyó é hurkatőtőve a hónyalatt.
– Istemmegálgyon tüktököt Kati! Na ballagtok?
– Égen, égen! Álgyommegtíígedis… Jövünk mük is, sze most gyűl össze a rokonság, s ugyi ke mozdiccsunk is valamit… Máskípp nem kapunk kostolót!
– Hábizon kell a! Ni, má mossák is a disznóót!
A fijuk, kegyetlenül dőrzsőlnek. Miki, a fijatalbbik fijú, lehajólva, nagyokot nyegve, é késse kettőbehasittya a filit. Ernő, a nagyobbik, szűrke bárámbűrsapkába, é plécsuporra tőti a vizet.
– Döfj oda a súrolókefévee Miki!
– Döföm, döföm, döföm… Zubbincsad, zubbincsad… Netöröggy, netöröggy…
Pista az öveg felé nyúl. Ferisógór kettőt húz a fenköven, hogy legyen bíztos a feeszedís!
– Neh sógór, hajisdbéé gyórsan!
– Nejárj semmive! Most odakee figyejjek! Dologvan!
Ferisógór szigoruan níz, s inti a fenkűve, hogy most nem kee.
– Ááááá, hásztán mosmá ha kitőtöttem! Nna! Nemtőthetem vissza!
– Ajide! Levaambaszva…
– Jöttek idesapádék, Pistakoma.
– Jóltöttík! Pálinkásjóreggelt Idesapám!
– Agyonajoisten! Na, mossátok, mossátok?
– Mossuk… Égen… Na, jön erébb, tőccsek magának is valamit hírtelen!
– É perc! Kati! Te menny szípen bé, én itt kee segííjjek! Nemlátod méjen dologba vagyunk!
– Égen, égen! Látom, látom! Jóvan Dani! Csak ne a zöveg kürüll!
Ernő leszedi a fásszin ajtót, Miki é veder vizet zubbint réjá.
Megfogják a disznót, s hanyutánfordittyák.
– Pistabátyám, lökjön nígy hasákfát alája!
– Lökök Fijam, lökök…
A zasszonypolitika megerősödött a pincelakásba.
folytatjuk
