A gyermekek még bórzos fejje alusznak
Magyardécse nem csak a cseresznyéről híres, hanem a nyelvjárásról is. Sehol nem beszélnek úgy magyarul, mint ott, s ezt a décseiek tudják, s jóízűen használják is. Balla Zoltán décseiesen megírt disznóvágás-története az olvasóval is érzékelteti a nyelv minden ízét-zamatát.
Pista elékapja a szúrókést a gumicsizmábú, s nekitérdel a disznó nyakának…
06:11. A komák, sároson, vizesen, nagyokot fúva, sapkájuk fegyűrődve a fejükön, Pista hajdonfünt, a homlokokot törölik.
– Megdöglött hálistennek! Níztík a disznót s bólogattak.
– Meg… Hálálegyena joatyának… Szíp nagyálat… Szíp, szíp…
– Ibóóly héjj!
– Mongyad Pistadrága, mijabajad?
– Pálinka Ibóóly, páálinka! A zembereknek!
– Hozom, hozom…
06:13. Reszkető kézze tőt Pista a kicsipohárba. Minden szem a poharat figyeli.
– Na hajisd bé Ferikoma!
Ferikoma az égrenízett, nyegett éggyet, s béhajitotta.
– Na jóegíssíget azehasználásához!
06:22. A pálinkáspoharat az övegre borittya Pista, s a kőrtifa tövibe teszi, hogy a tyukok e ne boricsák.
– Na engedd meg a butélliját Sógór! Lobbinsd meg a perzselőt!
– Pista héjj! Gyórsan koporókéseket, vaj é bontókapát, hama valami a szinbű!
– Oda ne ígessítek a bűűrit!
– Neffiii, neffi, nefijjj! Ügyelek, ügyelek… Dadogta halkan, Sógór.
– Pistabáty! Há hoválött a pálinka? Mííínemtőt itt a fijuknak? Nemláttya, hogy szonnyoznak?
– Tőtök fijam, tőtök…
Az asszonyok bent matatnak a házba…
06:49 Lobog a tűz a csitkókemencébe. Ráki é hasákfáva arrébb nyomja a szenet, is lők még réjá két szálat. A nagy pirossfazík alatt, halkan visit a platt. A fedők alóll lassan párál a víz.
– Na Ibóóly, megyúrtam é kicsit a tűzet… Főjjenk, midön békerűlazember, má kee…
– Há bizoon!
– Ezek künn má perzselnek. Ha ho lobog!
– Jajj te Ibóóly, bejól etanáltátok eszt a disznót!
– Ee biza! Má alig atta a záldottjoatya, hogy megmozdújjon a zólba.
A két asszony, csendesen beszílget a meleg pincelakásba, s a zedinyeket törőlgetik, kíszitik, hogyha hírtelen ke valamejik.
– Rákidrága! Megsekérdeztem! Inná é kávét? Kén tegyünk oda, hásze itt ke ugyi a zembereknek is…
– Há tegyünk oda é nagyobb nyelesbe!
– S kén pergejj é kis cukrot is, legyen é kis ídes, sze nyajjunk meg mük is valamit, ítel előtt.
– Jajj, te Ibóólydrága, én nem ihatok é kortyot se! Szedek valami gombot, s é darabég etíltott Fejíír!
– Szeginy fejed… Én is szettem a mulkorokba, úgy fájt a dérékam, megsetuttam mozdulni… Mind Pistát kellet szalasszam, mindenüvé…
– Hááá micsinálni! Ugyitok… Sze nekünk má lejárt Rákidrága! Héjába mind kinlódik a zember…
– Le! Égen! A gyermekek még nem kőttek fe?
– Méég nem. De menyek kőccsem űköt is. Ittni segíjjenek éggyékicsit.
A gyermekek még bórzos fejje alusznak…
folytatjuk
Articol editat de Szilágyi Szabolcs, 5 december 2015, 05:00 / actualizat: 8 december 2015, 3:47
