Függőágyban: Egy mesterség rangja – Holdmann Gerhardt aranyművessel
Az ékszerkészítés egyidős az emberiséggel. Előbb voltak ékszereink, mint ruháink. Kezdetben csontból, állatfogból, kagylóból, csigából, később bronzból, gyöngyből, aranyból készítették őket, viselésük társadalmi hierarchiát jelzett. Az ékszerviselés aranykora a XVI. század, akkor lépett elő mesterséggé az ékszerkészítés. A XIX. századra az ékszerek már luxuscikknek számítottak, viselésük a leggazdagabbak kiváltsága volt. Vajon manapság is így van ez? Holdmann Gerhardt kolozsvári aranyművessel egy jobb időket is megélt kézműves foglalkozás kulisszatitkaiba pillantunk be.
„Vannak gyorstalpaló tanfolyamok, most kérdem én, ha ezek négy-nyolc hét alatt megtanulják a szakmát, akkor az én generációm mit csinált annak idején másfél-három évig, az inaskodás alatt? Unatkozott? Szóval manapság már senki nem kell tudjon ötvözni, stílusokban dolgozni, vésni, fúrni, faragni. Az ékszerészek kereskedők, nem arany-, ezüstművesek” – vallja a mester, akivel nemcsak a külső csillogás, de a belső ragyogás is szóba kerül.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Articol editat de csatari.melinda, 7 augusztus 2015, 16:00 / actualizat: 5 augusztus 2020, 11:14
