Zenetér: Út a jövő régizenéje felé. Régizene fesztivál (2.)
Mi lehet a titka annak, hogy a Régizene Fesztiválhoz tartozó Nyári Egyetem kurzusainak sikerül felébreszteni a tanulási kedvet ilyen nyári forróságban, és mi az, ami nemcsak idevonzza, hanem utóbb következetesen vissza is vonzza az „egyetemistákat”. Egyetemistákaţ így idézőjesen, hiszen a fesztivált megelőző, illetve azzal párhuzamosan utcai zenélésekben, minikoncerteken megmutatkozó Régizene Nyári egyetemen semmiféle életkori határhoz nincs kötve az okulás: „szabályos” diákéletkoron inneni kisiskolások éppúgy vannak közöttük, mint felnőtt, úgymond már „kész” muzsikusok. Miközben Csíkszeredában fesztiváloztunk, „lubickoltunk” a régizenében, az egyetemi dolgokat is igyekeztünk kifürkészni.
Nyári Egyetem: kurzusok, minikoncertek, örömzené(k)
A fesztivál hagyományaihoz most már hozzátartozik, hogy a Régizene Nyári Egyetem pár nappal megelőzi magát a fesztivált, gondolom, elsődlegesen praktikus okokból, hogy a fesztivál idejére lehessen már bizonyítani, a közönség is kóstolót kaphasson a kurzusokon tanultakból. A VIII. Nyári Egyetemen kilenc kurzuson lehetett ismerkedni a régizene előadásának jellegzetességeivel, lehetett bővíteni hangszertudást, tánctudást, sőt, újdonságként zenekritikusi alapelvek elsajátítását is. Az egyetemi dolgok megmutatására mintha nagyobb hangsúly került volna: az utcazenélésekben eddig is szerepet vállaltak a résztvevők, ezúttal azonban újdonságként az együttesek fellépését minikoncerteken, amolyan „előzenekari” szerepkörben is szóhoz jutottak az egyetemisták. Mitöbb, Dr. Filip Ignác Csaba, a Régizene Fesztivál művészeti vezetője első ízben ígért közreműködésükkel örömzenét is.
Pozitív töltetű tanulás
A Nyári Egyetem résztvevői számára igazi csúcspontot a fesztivál második napja jelentett: a program tekintélyes része ugyanis az a két részes koncert volt, amelyen délelőtt a Várudvaron, délután pedig a Művészeti Líceumban mutatták be az itt tanultakat. Érzésem szerint többségük kimondottan élvezte a szereplésţ, a tanárok láthatóan gondosan, szeretettel pátyolgatták a fellépőket, a kamarazenei mozzanatokban pedig ők maguk is együtt muzsikáltak tanítványaikkal.
Az énektanszak legfiatalabb résztvevőjét, a csíkszeredai Moldován Dianát fellépése után kaptuk mikrofonvégre.
„A legjobb itt a hangulat…”-mondják lelkesen azok a nagyszebeni egyetemisták, akikkel a délelőtti koncert után, (majdnem véletlenül:) futottam össze.
És hadd mutatkozzon be a beszédeskedvű szebeni „csapat”:
Régizene Nyári Egyetem, 2015:
Furulya és fuvola: Széplaki Zoltán
Barokk hegedű: Vitárius Piroska
Ének: Palócz Réka
Csembaló és basso continuo: Erich Türk
Lant és gitár: Kónya István
Viola da gamba és basso continuo: Csata István
Ütőhangszerek a régizenében, ütőhangszeres kamarakurzus: zenei játékok, rögtönzéş szólamszerkesztés: Kasza Roland, Sudár Balázs
Reneszánsz és barokk táncok: Szabó Anikó
Továbbá, idén először Zenekritika- értékelési szempontok a régizene előadásához : Elena Maria Şorban vezetésével, akinek köszönhetően a Zenetérben is ízelítőt nyújthatunk a műhely munkájából.
„A négy napos Fesztivál napi három-négy koncertjét a három résztvevőnek osztottam el. A koncertekre naponta csoportosan felkészültünk, majd a hallottakat megbeszéltük; jó volt tapasztalni a fiatal kollegák (akik egyébként érett hangszeres előadók) vélemény egyezését, amely bebizonyította a zenekritika objektivitását. Stílusismeret, a figyelem összpontosítása a hallott előadásokra és az olvasmányos kifejezőképesség voltak idei célkitűzéseink.” (Elena Maria Şorban)
Addig is, amíg a kritikák megjelennek majd a Keresztény Szó szeptemberi számában, olvassunk bele a munkákba:
Benedek Tibor Magor, (PhD, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zene Intézetének tanársegéde)
„A Fesztiválnak külön színfoltot adott a zárókoncertet követő Szabó Anikó vezette reneszánsz táncház, ahol az addig egymástól elkülönült zenész és közönség innentől együtt lehetett részese az örömpillanatoknak. A résztvevő ilyenkor észlelheti több érzékszervén keresztül, hogy a szinkretizmus mennyire elemi sajátossága volt annak a paradicsomi állapotnak, amikor még zene, szöveg, látvány és mozgás együtt szolgálta a szórakozást és ezen keresztül az öröm megélését.
Összegzésül kijelenthetem: szükségszerű volt, hogy e Fesztiválon a hallgatóságnak felmutathassák azt a stílus- és előadói gyakorlatbeli sokrétűséget, amit a régizene gyűjtőfogalma képvisel, és ami abba beletartozik. Úgy vélem, hogy az idei Fesztivál bizonyította, hogy méltó arra a májusban megkapott nemzetközi elismerésre, amely azt – az Európai Fesztivál Szövetség értékelése szerint – az ‘Európa a Fesztiválokért, a Fesztiválok Európáért’ sorába emelte.”
Szeghalmi Emese (Nagyváradi egyházzenész, orgonista és csembalista, a Mária Rádió önkéntes munkatársa)
„Számomra meglepetés a Flauto Dolce kolozsvári régizene együttes koncertje. A sokat szereplő, külföldön is rendszeresen fellépő művészek színes zenei palettával örvendeztették meg a hallgatóságot. Az eddigi megszokott csembaló kísérete helyett az orgonahangzás fenségessége töltötte be a Mikó-vár terét. J. K. Kerll német barokk zeneszerző Kakukk orgonára írt capricciója vidáman hirdette koncertjük mottóját: Derüsen akarok élni!”
Garai Zsolt (PhD, a nagyváradi „Emanuel” Egyetem adjunktusa, zeneszerző, egyházzenész, orgonista, csembalista, az Il Pastor Fido együttes tagja)
„A Mikó-vár udvara szombat délután ‘Vendégfogadó házzá’ alakult át. A házigazda a magyarországi régizenei együttes, a Musica Historica volt. Az eredetileg tervezett közös hangverseny az olaszországi Dramsam együttessel betegség miatt nem valósulhatott meg.
A házigazda együttes az érdeklődőket magyar és közép-európai muzsikával fogadta Balassi Bálint évszázadából. A több mint 25 éves múltra visszatekintő Musica Historica tagjai a régizene mellett magyar és kelet-európai népzenével is foglalkoznak, ami döntően formálta stílusukat. Meggyőződésük, hogy a tudományos háttér nem helyettesítheti a művészi invenciót, hiszen a régizene mindenképp kísérletező, nyitott műfaj marad. (…) A nagyon változatos műsor és a magas szintű művészi előadás felejthetetlen élményt nyújtott a hallgatóságnak, amely vastapssal hálálta meg. Ráadásként Balassi közismert dala, ‘A tavaszidő dicsérete’ hangzott fel újra.”
Az embereknek mindig szükségük lesz a lantra…
Összefoglalónk első részében szót ejtettünk már arról, hogy Kónya István lantművész és Ványolós András Énekkel és lanttal hivogatott zenés európai körutazásra. E képzeletbeli zenés utazás különlegessége volt, hogy a program a magyarországi lantművész nemrég megjelent és a fesztivál keretében is bemutatott Lantkönyveinek anyagára alapozott.A három kötet keletkezése azon a bizalomteljes meggyőződésen alapul, hogy a hangszernek hivatalosan is be kell kerülnie a zeneoktatásba. Kónya meggyőződése, hogy az embereknek mindig szükségük lesz arra az elcsendesedésre, amelyet a lant diszkrét, bensőséges hangzása teremthet meg.
Szuper, hogy a koncertet újra lehetett játszani!
-ezzel az alapélménnyel ért véget a Barokk Fesztiválzenekar koncertje Csíkszeredában.
Hetedik alkalommal működött a Régizene fesztivál keretében a Barokk Fesztiválzenekar, amelyben a korabeli hangszereken játszó, szakmai körökben már ismert, többnyire hazai zenészek muzsikálnak, de külföldről is érkeztek szólisták. Ennnyi évi jelenlét alapján úgy tűnik, kiállta az idők próbáját. Pár napi munka egy ilyen együttesben komoly zenei továbbképzővel egyenértékű. Egyértelműen jót tehet a fesztiválnak az, hogy az együttes első alkalommal a fővárosban is bemutatkozott: a Concerto di concerti -című előadással ugyanis Bukarestben is fellépett az együttes. Vezetője és koncertmestere a kezdetektől Ulrike Titze, a Drezdai Barokk Zenekar koncertmestere, akivel a csíkszeredai koncert után beszélgettünk. Az interjút Hanke Katalin fordította, akinek ezúton is köszönjük a közreműködést.
A fesztiválprogram úgy tűnik, következetesen halad a bővülés, egyrészt a maratoni koncertfüzérek, másrészt a félig-meddig meglepetésszerű utcai megmutatkozások felé. Ezzel kapcsolatosan Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója elmondta: nem egyszerűen koncertek egymásutánját, hanem elsősorban tartalmas együttléteket kívánnak biztosítani.
(A befejező rész következik: hétfő, júl. 27, 17.15)
Szerkesztette: Benkő Judit
Fotók: Ádám Gyula, Kis Ferenc,Csörsz Anna, Szilágyi N. Zsuzsa, Öllerer Kinga
Munkatárs: Hanke Katalin
Szerkesztő: benko, 2015 július 24, 21:34 / actualizat: 2015 július 26, 19:48
