Zenetér: A bástyaterem zenéi. Régizene Fesztivál (1.)
Múlt idők hangjai, hangulatai
Mint mindig júliusban, idén is „régizenésre” hangolódott az élet Csíkszeredában: “hivatalosan” július 9- 12. között, ám a mostanság fesztiválberkekben divatos nulladik nappal, illetve a fesztivált megelőző Régizene Nyári Egyetem kurzusaival együtt gyakorlatilag teljes héten át régizenétől visszhangzott a Mikó vár udvara és a bástyaterem, a Nagy István művészeti líceum, sőt az utcákon, kávéházban is teret nyertek a régi idők hangjai, hangulatai. Mi is éltünk a lehetőséggel: napokon át fesztiváloztunk, „lubickoltunk” a régizenében minden lehetséges helyszínen.
Szépséges olasz zenék, közvetlen, érzelemdús hangulatok
Dr. Filip Ignác, a Régizene Fesztivál művészeti vezetője
La bella musica italiana–mottóval sok szép olasz zenét, közvetlen és érzelemdús hangulatot ígért a Kolozsvári Rádió hallgatóinak (is) Filip Ignác, a Régizene fesztivál művészeti vezetője. Óriási mennyiségben ígérhetett változatos programokat, jó zenéket a művészeti tanácsos, hiszen a fesztiválon 6 különböző országból 16 együttes muzsikált.
Filip Igánc fesztiválértékelője:
„Az egyik legsikeresebb fesztiválnak gondolom. A meghívott együttesek mindegyike nagyon jó minőségű zenét tárt a közönség elé. Sikerült az olasz zenének a jelentős árnyalatait a középkortól a késő barokkig bemutatni. A Barokk Fesztiválzenekar bukaresti koncertje pedig előrelépést jelent az országos ismertség felé.”
Barátságos és közvetlen,
Tökéletességre törekvő csapat szervezi a fesztivált — mondotta Ferencz Angéla
akár egy szimpatikus személyiség jellemzése is lehetett volna, de Ferencz Angéla köszöntőjének pozitív jelzői a fesztivált jellemezték, és tényleg: ilyen a Régizene fesztivál. A pozitív jelzők halmozódása a főszervező Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatójának köszöntőjében érezhetően szívből fogalmazódtak, csöppet sem a formaság kedvéért. Ez a barátságos alaphangulat már a szervezési folyamatot is jellemzi és a rendezvényt is végigkíséri. A fesztivál egy tökéletességre törekvő csapat munkájának eredménye, olyan közönség számára, amelyért, az igazgatót idézve: “érdemes ötletelni”.
Ferencz Angéla fesztiválértékelője (részlet):
„Szakmailag és zenei szempontból a zenészek visszajelzését tudom tolmácsolni. Ez a fesztivál, a fellépő együttesek sorát is figyelembe véve, egy nagyon színvonalas fesztivál Európa-szerte. Ezt mindenképpen szeretnénk tartani, és örvendünk, hogy olyan támogatásban volt részünk, mellyel a fesztivál színvonalát, ugyanakkor ingyenességét is meg tudtuk tartani. A harmadik szempont pedig a közönséget jellemezné. A külföldi zenészek azt mondták, nagyon nagy élmény volt számukra itt lenni; nagyon jó közönségük volt, műértő, zeneértő közönség. Azt a csendet és koncentrált figyelmet, amit itt tapasztaltak, ők nem tapasztalják már Nyugat-Európában, és ezért külön köszönetet mondtak.”
„Halk” zenék vonzáskörében
A Mikó vár udvarra a kezdetektől alaphelyszíne volt a fesztiválnak, amelynek történetébe az utóbbi években vonultak be a késői órák éjszakába nyúló koncertjei, a szervezőket idézve ezek a „halk” zenék. Sikerük töretlen: az északnyugati bástyaterem minden este zsúfolásig megtelt e bensőségesebb hangulatú előadások kedvéért. Aki ülni kívánt, annak igyekeznie kellett nagyon időben érkeznie ezekre a koncertekre.
A nyitókoncert után Énekkel és lanttal hivogatott Kónya István (lant) és Ványolós András (ének) zenés európai körutazásra, a neves magyarországi lantművész nemrég megjelent és a fesztivál keretében is bemutatott Lantkönyvei alapján. Kettőjük a hangvétel természetese egyszerűségében is mélyen átélt előadása megéreztette hogy nem hiába bíznak az előadók a lant, illetve a lantkíséretes dal időszerűségében.
‘a dal lantkísérettel (azt hiszem minden másnál örvendetesebb, mert a szónak annyi bájt és erőt ad, hogy az már önmaga egy csoda”-a koncert mottójául választott Baldassare Castigilione gondolat
„Csapatjátékos” — ezt a tuttista soha nem feledheti!
Az ének-lant után mellett másik páros: barokk hegedű és teorba együttes kedvéért is „hallgatóztunk” a bástyateremben. A Régizene fesztivál keretében a hazai és a nemzetközi zenei élet rangos művészeinek és együtteseinek bemutatkozására egyaránt nagy hangsúly került. Tóth Mónika a barokk hegedű elismert művésze: mesterdiplomáját a Palermói konzervatóriumban szerezte meg.
Több nemzetközi versenyeken került dobogós helyre, és Európa olyan rangos barokk együtteseiben játszik mint az I Barocchisti és az Il Giardino Armonico. A fesztiválon Giangiacomo Pinardi teorba művésszel együtt lépett fel. A Fiori Musicali című műsorral az előadók a 17. századi Itália zenéjéből és előadásmódjából nyújtottak ízelítőt. Egyéni fellépései azért fontosak, mert saját elképzeléseit bontakoztathatja ki, együttesekben azonban úgy véli: a tuttista soha nem feledheti, hogy „csapatjáték” részese.
Cecilia Bartoli és az Il Giardino Armonico — egy, a sok sikeres együttműködés közül
Megeshet, hogy jövőre a Il Giardino armonico előadásában is gyönyörködhetünk, sőt, ki tudja, itt lesz talán még Cecilia Bartoli is, aki számos felvételt készített az együttes közreműködésével. Filip Ignác nem zárja ki a lehetőséget, bár biztosat sem ígér:
Vándorlások zenei -és életutakon
Nem késői időpontja, hanem a furulyák diszkrétebb, belső térben otthonosabb hangzása okán került sor szintén a Bástyateremben a Lyceum Consort fellépésére. Io son un pellegrin -címmel a bukaresti együttes az olasz ars nova és reneszánsz találkozásának kísérletező, kereső, önmagát ma sem könnyen felfedő zenéi között „vándorolt”, ám a cím az életutak vándorlásaira, s tágabb értelemben talán élet és halál útjaira is utalt, hiszen az előadást Bács Lajos karmester emlékének ajánlotta az együttes.
Bács Lajos, fél évszázadon át volt a Román Rádió karmestere
Első hangszerüket egykor Bács Lajos karmester ajándékozta az együttesnek, s a basszusfurulya, amely régen a neves karmester által alapított és vezényelt Musica Rediviva zenekarban szólt, ma is hozzátartozik a próbákhoz.
Jó együtt lenni – nyilatkozta nemrég Öllerer Ágnes, s ezt bizonyítja, hogy a bukaresti együttesben több generációnak sikerült a régizene révén összehangolódnia. Ezen a ponton indult beszélgetésünk.
(A szerkesztő vallomása:
Rádiósként legszívesebben koncertek után faggatom a művészeket: akkor, mikor örülnek a gratulációknak, csillog a szemük, felszabadultak és feldobottak, s ez hangjukból is eljut a hallgatókhoz. Így történt, hogy idén főképpen a késő esti koncertek után kapcsoltam be a magnót.)
(folytatjuk)
Szerkesztette: Benkő Judit
Fotók: Ádám Gyula, Kis Ferenc
Szerkesztő: benko, 2015 július 16, 22:22
